szertefoszlik a múlt.
Táncos izomláz rég nem gyötör,
a múlt ködébe hullt.
A tükörfal lemeszelve.
Táncolni? Minek?
Lépést rontani kinek van kedve?
És senki sem érti meg.
Nem üres a terem. A sok mozdulat
mind a levegőbe fagyott.
De a tükör nem más, csak gondolat.
Elment. Itt hagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.