2019. február 21., csütörtök

Csillagokon innen

Látod, végül is túléltelek téged.
Nem dicsekszem vele, nem panaszolom,
de ne hidd azt, hogy az élet nem éget!
Hogy megszülettem, az az örök fájdalom.

Amin jár az agyam, leírtad már régen:
mindenki csalódik, akit anya szült,
hiába ballag, mint csillag az égen,
ha a külső világ sivatagra hűlt.

Nincsen mégis, csak keserves sötét,
fénylő pászma benne csak ritkán akad,
és az a boldog, aki ihatja sörét,
és néha leveri a száraz sarat.
Csillagokon túl bár a Semmi sincsen,
te mégis a mindenhez mérted magad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.