történelemmel szembe dőlő, rozsdás rabok.
Tört üvegű, vagy befalazott vakablakok,
járdaszélen, bádogedényben hűlő ételek.
Minden másodpercben háromezer ég veled,
de mi többé aztán sohasem leszünk rabok,
alacsonyan, füstködön át fénylenek a napok.
Fakók a nyarak, és füstmocskosak a telek.
Szomorú dalocskák tizenhárom szótagban,
lelkesítő, hagymázas démon-szövegek.
Kábelcsatornák sugározzák, mit akartam
a fákról, amelyek nem élik túl a telet.
A Liget fekete paravánnal takartan.
Van valaki, akinek itt még ember hihet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.