Az egyik csendben ülhet az asztalnál
nem szólva semmit arról,
ami feszíti, zavarja belül.
A másik csendben nézheti a tévét,
nem gondolva semmit arról,
hogy már régen nem örül.
Az egyik fölkelhet az asztaltól,
hogy a konyhába menjen
egy pohár italt kitölteni.
A másik kimehet ugyanoda éppen,
hogy poharát kivigye, ami
addigra már kiürült régen.
Ahogyan összetalálkoznak szépen,
mindketten visszalépnek:
Tessék! Csak parancsolj, kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.