egy repülő csészealj,
lehet éjjel, vagy akár ködös a táj,
én felkiáltok: Jaj,
hát mégis igaz, hogy léteznek
az ufonauták,
hiszen jól látom, hogy véreznek
tőlük a kopasz fák!
A fákról már tudom, hogy nem szeretik
a repülő gépeket,
mert azok nem magukkal viszik,
de hozzák a szelet,
ami, ha erős, megtördeli
a faágakat,
s lehet a fa bármilyen deli,
azután elszáradhat.
De azok az ufonauták
soha nem jönnek el;
ezek biztosan olyan buták,
azt mondják, nem érdekel,
hogy azon a bolygón az a hominida
rólunk miket is ír
(igaz, már az is egy csoda,
hogy létezni bír).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.