Kaszáspókok, kacskalábú férgek!
Mérges kígyók, denevér, tüszős!
Én tőletek oly félelemben élek,
a rettegésből kaporszakállam nő.
Ti mindannyian nemes lelkekből éltek:
csak szívjátok az életnedveket.
S ha éji rém jő, ti sohasem féltek,
hisz rémek vagytok, hogy majd eltemet.
De itt vagyok én, kinek cseppnyi lelke
retteg, gunnyaszt félelem-teli,
hogy éjidőn egy rém, nem vicces, kerge,
testemből csak úgy kikergeti.
Lehet hogy csak a meghasonlott elme
űz teremtve rémes szörnyeket,
de félek, hogy félelmeimet keverve
egy éjen lepiszkolom a szőnyeget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.