más szívével szépen,
gondját-baját elégette
a nagy fényességben.
Mindenkit meghívott volna
örömlakomára,
elvesztette minden hitét
aztán nemsokára.
Kerék alá került, esett
sötét, mély verembe,
olyan éjjel sose jöjjön
többé közelembe!
Férgek ették eltemetve,
földben fekve, némán,
nem volt neki semmi kedve,
hogy ügyeljen énrám.
Dűnék között egyedül jár
homoksivatagban,
de az időt nem feledem,
amit érte kaptam.
Égre néz, és két szememmel
szürke eget látok.
Földerül a hajnal benne,
vagy marad az átok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.