úgy esett azonnal pofára.
Csak feküdt és bambán nézett
a képére verődő sárra.
Megbotlott, vagy megszédült volna?
Vagy a lépcső csusszant előle odébb?
Nem volt, aki rászólt volna:
Hé, kelj föl, az a hely nem a tiéd!
A sár fölszáradt, majd esett megint,
de már nem bánja. Azaz nem nagyon.
Fölnéz az égre olykor, legyint:
esik. Fedelet keressek? Mindegy. Hagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.