Nem tett velem semmit,
és mégis a zombi-lét
fél évtizede már.
Szürke ködben lenni,
napra múlik hét;
a vége a halál.
Hangleplek a fülben,
függöny az agy előtt,
sztázisban értelmetlenül
heverni földön, fűben,
tornyot, amint ledől,
nézni. Csak a csend hegedül.
A lét zenemű
hiányra hangszerelve.
Ha nincs hegedű,
céltalan az elme,
üres minden akkord
ha nincs szerelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.