Azzal szembesülsz, hogy nem volt erőd is elhagy,
és eszedet csak a rutinnal pótolhatod.
Vízszintesen, fekve, vagy ülve még csak elvagy,
de újat ne várj! A holnap nem a te napod.
Még ma is szép az erdő mindegyik tavasszal,
bár zsongását elnyomja már a zaj fejedben,
levegőd sokszor rövidebb egy-két arasszal,
és egy új kihívástól szíved már megretten.
Be nem vallod még, de már túlélésre játszol:
nem szívesen fogadsz el új feladatokat,
van, amiben kintről szaktekintélynek látszol,
de szemétdombon sem igazgatsz kakasokat.
És az a csengés! Lassan szinte folyamatos,
a fejben és fülben, mint ég, ha dörög, távol.
A világ nem három dimenziós már: lapos,
és nagyon ritka, hpgy megvakulsz a pipától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.