Írtam le fúrómagot,
kalapáltam meg követ.
Szóhoz toldottam ragot,
s nem voltam, aki lövet.
Hajtottak ki mezőre,
s én kihajtottam magam,
de nem kaptam erőre.
Az egész haszontalan.
Megtanítottak lőni,
a fegyvertől égett kezem,
nem kellett sosem ölni,
de nap-mint-nap vétkezem
Ritkán napos oldalon,
többször árnyékban jártam.
Magamtól nincs oltalom,
mástól hiába vártam.
Nem vagyok se hús, se hal,
ha nyelvére vesz Isten,
kiköp, és fel úgysem fal,
hitem semmiben sincsen.
Nem ölök, és nem loptam,
nem lettem gazdag soha,
Szavam üresen koppan,
nyomom majd fedi moha,
vagy majd elsimítja szél.
Ez az élet nem remek;
nem vagyok, aki remél,
bár nem szólnak fegyverek.
Mint ökörnyakban járom,p
van vállaimon iga.
Utam, bár párban járom,
nem voltam többen soha.
S most hosszú úton megyek,
járda nincs, padkán, gyalog.
Vigyáznak rám az egek,
s ha vannak, az angyalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.