Rosszkedvemnek telét a napsütés
Sem távolítja messze tőlem el
Hiába már, ha véget ér a tél,
hiszen szavamra senki sem felel.
Bár még élek én; mint púp a háton,
olyannyira kell nékem életem,
utamnak végét még nem is látom,
de a tavasz már nem üzen nekem.
A választás a múlt ködébe vész,
hogy lett volna jobb, még ma sem tudom.
Ez se csábított, mint az édes méz,
de a következőt már nem futom,
a kört, mondtam magamnak csendesen.
Így maradtam nálad hát, kedvesem.
És most rosszkedvem telét a Nap sem
űzi el, amely odakint ragyog,
kérdésemre rosszindulat felel,
amióta karanténban vagyok,
mert eltűnt már belőlem a virtus,
azért sem fejelem le a falat.
A munkát majd elvégzi a vírus.
A világ meg majd nélkülem halad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.