Nincsen senkim. Sosem volt.
Úgy élek, akár egy holt:
Csókja nincs, és nem ölel,
magányában rothad el.
Voltam élő, nem vagyok.
Szívem ma már nem ragyog.
Fakó, fénye oly kevés,
megcsókol a feledés.
Ha lesz, aki eltemet,
meglelem a helyemet.
Elborít az anyaföld,
fa és fű nő rajta, zöld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.