2020. április 4., szombat

Tüdőgyúladásomról (sic!)

Cseng a fejem. Köhögök.
A haláltól rémülök,
de amíg lesz tudatom,
az életet nem adom.

Akkor sem, ha semmit ér,
nem adhatom semmiért.
Ha kell, legyen küzdelem,
a halált is megverem.

Persze, legyőz, jól tudom,
azt nem, hogy milyen úton.
Tüdőgyulladás visz el?
Erre semmi sem felel.

Hipochonder nem vagyok,
bár egy pár verset hagyok,
ahol bajszát húzkodom,
halállal kacérkodom.

Bár a hideg még nem ráz,
ez bizony a vuhan-láz.
Bármennyire vigyáztam,
légcsövemmel már gáz van.

Cseng a fejem. Köhögök,
és magamon röhögök:
szarrá tettem életem,
bár volt benne szerelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.