Nem tudok oly szépen írni, mint Mészáros,
Olyan szívekhez szólóan, mint Zajácz.
Bepiszkolódom, ha az utca sáros,
és tűskésen szúrok, akár az akác.
Én építettem homokra házam,
alapját kifújja a szél is,
olykor magasra fölmegy a lázam,
és kihűlve reszket szívem mégis.
Én soha semmit sem csinálok végig:
a szívem reszket, és a szám dadog,
és soha nem jutok el az égig,
egesz életemben földhöz ragadt vagyok.
Fejem lyukas, mint a szita,
keresztül fúj rajta minden huzat,
nem szeretem, amikor sok a vita,
és mégsem találom meg a jó utat.
Vitamint, vérnyomáscsökkentőt szedek,
hasamon kiáll egy dudor,
agyam lehet akármilyen remek,
sosem tudtam, hogy mi az a Bubor.
Pénzem sosem volt, házam homokra húztam,
alapját elfújja egy gyönge szél is.
Nem titkolom, átlátszó a múltam,
az égbe mennék, sárba ragadok mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.