| A Népszava tudósítása szerint a szakszervezeti oldal demonstrálta kompromisszumkészségét: a korábbi 80 ezerről 76 500 forintra mérsékelte a minimálbér-javaslatát, a szakmunkás bérminimumot pedig 95 ezer forintban állapították meg. Ehhez képest az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők alapilletménye 38650 Ft. Ebből egy frissen végzett, felsőfokú, szakirányú oklevéllel - hiszen csak ilyen munkatárs alkalmazható az államigazgatásban - rendelkező, kezdő köztisztviselő havi illetménye a rá vonatkozó 3,1 -es szorzószámmal 119800 Ft. Milyen következtetés vonható le ezekből a számokból? Sokféle, de ez bizonyosan: a magyar államigazgatás számára havi 43300 Ft-ot (119800-76500) ér a felső fokú végzettség (és a hozzá szükséges érettségi). De ha a szakmunkás minimál bérrel vetem össze, akkor az (érettségit leszámítva, hiszen a egy szakmunkás is lehet érettségizett), a felső fokú, szakirányú oklevél piaci értékét kapjuk: 119800-95000 Ft azaz 24000 Ft. Nem ez az az összeg, amit kb havonta fizetnek a térítéses felsőfokú hallgatók? Jó, mivel ma már szükséges a nyelvvizsga is, ami után nyelvpótlék jár; így a kezdő illetmény 23 200 Ft-tal több. Mivel felsőfokú oklevél csak nyelvvizsgával szerezhető, így az oklevél piaci értéke tehát: majdnem 50 000 Ft. Azaz a felsőfokú oktatásban szerezhető szakmai ismereteket az államigazgatás ugyanannyira (24000 Ft) értékeli, mint egy középfokú nyelvvizsgát. |
2008. december 3., szerda
Mennyit ér a diploma a közszolgálatban?
2008. november 19., szerda
Létminimum
| A Központi Statisztikai Hivatal tegnapi közleménye szerint Magyarországon 2007.-ben egy kétgyermekes családnak havi 192 ezer forint bevételre volt szüksége, hogy létminimumon élhessen. A létminimum számítás alapját a háztartás fenntartásához szükséges kiadásokon felül az alapvető élelmiszer fajtákban található fehérje, szénhidrát, zsiradék stb mennyiségek, ezeknek az élelmiszer fajtáknak a piaci átlagárai, valamint az egészségügyi napi beviteli minimumok segítségével készített függvény állapítja meg, mint azt egy korábbi blogomban közölt excel tábla tartalmazza. Nekem jelenleg ez alatt van a bruttó havi jövedelmem - tehát nem ez az érték a havi bevételem. Feleségem szociális támogatást kap az önkormányzattól, így családunk havi bevétele valamivel e 2 gyermekes modellre számított (tavalyi) létminimum érték fölött van. Tavaly is e fölött volt, ezen az alapon utasította el az önkormányzat a rendszeres szociális támogatás iránti kérelmünket. Ja: nem kettő, hanem öt gyermekem van, bár közülük kettő már saját jövedelemmel rendelkezik (egyiküké sem éri el nem az egy főre számított létmininimumot, de a - tudjuk jól, ennél alacsonyabb - megélhetési küszöbértéket sem). Ráadásul az én helyzetem igazán nem mondható rossznak, hiszen mióta 27 éve dolgozni kezdtem, még nem voltam munkanélküli. Igaz, ennek az volt a feltétele, hogy a 90-es évtizedben négyszer váltottam munkahelyet az előző 10 év állandóságával szemben. Ráadásul e váltások során teljesen feladtam "tanult mesterségemet", amire egyébként 13 éves koromtól (!) készültem, és olyan új szakmába kezdtem bele, amihez korábban semmi kedvem nem volt. Ehhez képest, bár ez utóbbi kisebb váltás volt, azóta még kétszer hajtottam végre pályamódosítást. |
2008. november 13., csütörtök
Látlelet József Attilától
Reggel munkába mentem, és "éreztem, bársony nesz inog, s a hajnali hideg szürkületben" dideregtek az ablakok ... s ismét háltak az utcán.
Nem véletlenül, mert ismét "forgolódnak a tőkés birodalmak, s csattog világot szaggató foguk, lágy Ázsiát, borzolt Afrikát (s kelet Európát) falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger, termelő zabálás, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája, s párás büdösség felhő lep bennünket el."
És ha valaki úgy gondolja, hogy ez a leírás József Attilától csupán költői kép, és idejét múlt, ki kell ábrándítsam: az elmúlt fél évszázadban soha nem volt aktuálisabb, és a valóságot soha nem írta le pontosabban, mint napjainkban. A rendszerváltással "demokratizálódó" egykori államkapitalista (azaz szocialista) államok megszűnése után magára találó tőke világméretű terjeszkedésbe kezdett, és immár semmi nem áll az útjába. Míg korábban saját területén "kénytelen" volt a kommunista és fasiszta diktatúrák ellensúlyozására jóléti rendszert létrehozni, ezek megszűnésével semmi nem indokolja a az értéktöbblet elsajátítási mértékének visszafogását. Mindez meg is látszik a gazdasági nehézségekre hivatkozó restrikciós politikán, melyet mind az USA, mind pedig az EU kormányai folytatnak, beleértve a peremen lévő új tagokat is. A száz éve szervezett munkásság elemeire esett szét, még a legerősebb védekező hagyományokkal rendelkező államokban is, térségünkben pedig soha nem is volt elégségesen szervezett. A peremen a jelenségre demagóg válaszok születnek, mint eddig, hasonló helyzetekben; beindul a bűnbak keresés évszázadok alatt jól bevált mechanizmusa: ismét terjeszkedik az antiszemitizmus, a rasszizmus, megszűnik a minimális szolidaritás is. A társadalom előbb hordákra esik szét, majd kis csoportokra végül végletesen individualizálódik. Csak egy karizmatikus vezetőre van szükség, aki oda irányítja a kilátástalanságból fakadó indulatokat, ahová neki tetszik. Így lesz a krisztusi tanításokból lincselés.
S hogy mindennek mik az okai? Egy hibás társadalmi kísérlet egy társadalmi rendszer összeomlása, valamint a kapitalista világrendszer belső logikájából fakadóan ciklikusan jelentkező válság egymást erősítő egybeesése, amit tovább súlyosbított az országot a rendszerváltáson átvezető politikai és gazdasági elit kisszerűsége, és teljes alkalmatlansága.
Mindennek semmi ellensúlya sem volt és egy ideig nem is lesz, hiszen a korábbi évtizedek kiábrándították a dolgozókat az érdekvédelmükre létrejött szakszervezetekből.
Nem én vagyok ilyen okos.
Olvasok, mert szükségem van rá, hogy megértsem az eseményeket: a 2. világháború után az országban nem állt egy híd sem, nem volt működő üzem, a főváros romokban hevert. De húsz év múlva működött az ország. Lehet rá mondani, hogy milyen áron. A rendszerváltás óta 20 év telt el. Vannak autópályáink, hidaink és vannak sokan, akiknek autója is van, de van, és egyre többen lesznek, akiknek reménye sincs arra, hogy tisztességes munkából megélhessen. A torgyáni ezer kistermelő álma szétesett, mert az egyéni gazdaságok többsége életképtelennek bizonyult tőke híján. Az orbáni négy kerék öt szoba hat gyerek hét szentség politika azt a lélegzetvételnyi lehetőséget is felélte, amit előtte kikínlódott társadalom (lásd Bokros csomag), és erre a későbbi kormányok csak egy egy újabb lapáttal voltak képesek rátenni.
Eljutottunk odáig, hogy nem "begyűrűzik" hanem belefulladunk az árba. Ezen nem segít a Kékes (mint nemzeti csúcs), nem segít az őrgárda nyilaskeresztes(re megszólalásig hasonlító) karszalagja és a (Szálasiéra megszólalásig és azontúl is erősen hasonlító) ősi (Aragóniai eredetű) lobogó és a közösségi bűnbak keresés. Akiknek kötelességük lett volna megelőzni a bajokat, nem tették. Sem jobbról, sem mégjobbról.
Mondanám, hogy segít a munka, de már nem hiszem.
Ha tudnám, mi segít, bizony megmondanám.
Nem véletlenül, mert ismét "forgolódnak a tőkés birodalmak, s csattog világot szaggató foguk, lágy Ázsiát, borzolt Afrikát (s kelet Európát) falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger, termelő zabálás, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája, s párás büdösség felhő lep bennünket el."
És ha valaki úgy gondolja, hogy ez a leírás József Attilától csupán költői kép, és idejét múlt, ki kell ábrándítsam: az elmúlt fél évszázadban soha nem volt aktuálisabb, és a valóságot soha nem írta le pontosabban, mint napjainkban. A rendszerváltással "demokratizálódó" egykori államkapitalista (azaz szocialista) államok megszűnése után magára találó tőke világméretű terjeszkedésbe kezdett, és immár semmi nem áll az útjába. Míg korábban saját területén "kénytelen" volt a kommunista és fasiszta diktatúrák ellensúlyozására jóléti rendszert létrehozni, ezek megszűnésével semmi nem indokolja a az értéktöbblet elsajátítási mértékének visszafogását. Mindez meg is látszik a gazdasági nehézségekre hivatkozó restrikciós politikán, melyet mind az USA, mind pedig az EU kormányai folytatnak, beleértve a peremen lévő új tagokat is. A száz éve szervezett munkásság elemeire esett szét, még a legerősebb védekező hagyományokkal rendelkező államokban is, térségünkben pedig soha nem is volt elégségesen szervezett. A peremen a jelenségre demagóg válaszok születnek, mint eddig, hasonló helyzetekben; beindul a bűnbak keresés évszázadok alatt jól bevált mechanizmusa: ismét terjeszkedik az antiszemitizmus, a rasszizmus, megszűnik a minimális szolidaritás is. A társadalom előbb hordákra esik szét, majd kis csoportokra végül végletesen individualizálódik. Csak egy karizmatikus vezetőre van szükség, aki oda irányítja a kilátástalanságból fakadó indulatokat, ahová neki tetszik. Így lesz a krisztusi tanításokból lincselés.
S hogy mindennek mik az okai? Egy hibás társadalmi kísérlet egy társadalmi rendszer összeomlása, valamint a kapitalista világrendszer belső logikájából fakadóan ciklikusan jelentkező válság egymást erősítő egybeesése, amit tovább súlyosbított az országot a rendszerváltáson átvezető politikai és gazdasági elit kisszerűsége, és teljes alkalmatlansága.
Mindennek semmi ellensúlya sem volt és egy ideig nem is lesz, hiszen a korábbi évtizedek kiábrándították a dolgozókat az érdekvédelmükre létrejött szakszervezetekből.
Nem én vagyok ilyen okos.
Olvasok, mert szükségem van rá, hogy megértsem az eseményeket: a 2. világháború után az országban nem állt egy híd sem, nem volt működő üzem, a főváros romokban hevert. De húsz év múlva működött az ország. Lehet rá mondani, hogy milyen áron. A rendszerváltás óta 20 év telt el. Vannak autópályáink, hidaink és vannak sokan, akiknek autója is van, de van, és egyre többen lesznek, akiknek reménye sincs arra, hogy tisztességes munkából megélhessen. A torgyáni ezer kistermelő álma szétesett, mert az egyéni gazdaságok többsége életképtelennek bizonyult tőke híján. Az orbáni négy kerék öt szoba hat gyerek hét szentség politika azt a lélegzetvételnyi lehetőséget is felélte, amit előtte kikínlódott társadalom (lásd Bokros csomag), és erre a későbbi kormányok csak egy egy újabb lapáttal voltak képesek rátenni.
Eljutottunk odáig, hogy nem "begyűrűzik" hanem belefulladunk az árba. Ezen nem segít a Kékes (mint nemzeti csúcs), nem segít az őrgárda nyilaskeresztes(re megszólalásig hasonlító) karszalagja és a (Szálasiéra megszólalásig és azontúl is erősen hasonlító) ősi (Aragóniai eredetű) lobogó és a közösségi bűnbak keresés. Akiknek kötelességük lett volna megelőzni a bajokat, nem tették. Sem jobbról, sem mégjobbról.
Mondanám, hogy segít a munka, de már nem hiszem.
Ha tudnám, mi segít, bizony megmondanám.
2008. november 10., hétfő
Kritikát olvasok - (és írok?)
Nem vagyok (már megint ezzel kezdem) szakbarbár. Olvasok irodalmat (egyre kevesebbet) folyóiratot és irodalmi kritikát is, és azis előfordul hébe-hóba, hogy egy kritika alapján végül megveszek és el is olvasok egy-egy könyvet. persze olyan is előfordul, hogy hónapokig hever a félig olvasott könyv az asztalomon, mert nem kötött le.
Mindezek elővezetésével kell megvalljam, hogy hiába ugrottam neki egy négy hasábos kritikának (négy különböző író illetve költő négy különböző kötetéről), de nem értem, és nem tudom megfogalmazni sem a kritika (egyazon szerző írta mind a négy kritikát) alapján, vajon szívesen elolvasnám-e - horribile dictu: megvenném-e - a köteteket vagy akár csak egyiküket is. A kritika közepén ugyanis beletörött a bicskám a verseskötetet taglaló írás kanyargó mondatába, melyben a kritikus éppen azt taglalja, hogy a "gigantikus arányú gyászmunka-trilógiához az elegyesség erejével ad hozzá új szempontokat" a novella. Na most én értem, hogy a kritikus is ember és a reklámokból tanul (lásd még mosópor reklám), de hogyan is értendő az "elegyesség ereje" akár irodalmi, akár köznapi értelemben? Szerintem ez a mondat badarság. Vagy csak én hülyültem meg öregségemre?
De a mondat folytatódik és két sorral lejjebb (ugyanez a novella) "szétteríti a gyászmunka fókuszát" de a "többi novella fókusztalannak vélt elegyességét... ...a sorstragédia banalitástengelyére vetett érvényes árnyképévé változtatja."
Jó. Tudom, még gimnazista koromból - igen, gimibe jártam - hogy vannak metaforák, de az Isten szerelmére, a kritikusnak tényleg az lenne a dolga, hogy az irodalmi alkotás metaforáit a sajátjaival magyarázza? Mintha a lobogó tűz lángjának alakváltozását próbálnánk barlang előtt elvonuló alakoknak a barlang hátsó falára vetett árnyképével értelmezni. Jó esetben a kritikus még értette is, hogy mire gondolt, amikor ezt a mondatot leírta.
Itt adtam föl a kritika olvasását, ugyanis reménytelennek érzem a folytatás megértését. Nyilván nem a leendő vásárló, hanem a kritikát kritizáló pályatárs számára készült ez az ismertető.
Régen nem foglalkozom az első szakmámmal, de nem kellene túlságosan összekapni magamat, hogy olyan mondatokkal írjak egy szakmába vágó témáról, amit "civil" - nem szakmabeli - majdnem bizonyosan nem érthet meg. Nem vagyok benne biztos, hogy egy nagyközönségnek szóló lap kritikáiban erre van szükség.
(Azért sem írom meg, melyik lap melyik számában, melyik könyvről ki írta a kritikát)
Mindezek elővezetésével kell megvalljam, hogy hiába ugrottam neki egy négy hasábos kritikának (négy különböző író illetve költő négy különböző kötetéről), de nem értem, és nem tudom megfogalmazni sem a kritika (egyazon szerző írta mind a négy kritikát) alapján, vajon szívesen elolvasnám-e - horribile dictu: megvenném-e - a köteteket vagy akár csak egyiküket is. A kritika közepén ugyanis beletörött a bicskám a verseskötetet taglaló írás kanyargó mondatába, melyben a kritikus éppen azt taglalja, hogy a "gigantikus arányú gyászmunka-trilógiához az elegyesség erejével ad hozzá új szempontokat" a novella. Na most én értem, hogy a kritikus is ember és a reklámokból tanul (lásd még mosópor reklám), de hogyan is értendő az "elegyesség ereje" akár irodalmi, akár köznapi értelemben? Szerintem ez a mondat badarság. Vagy csak én hülyültem meg öregségemre?
De a mondat folytatódik és két sorral lejjebb (ugyanez a novella) "szétteríti a gyászmunka fókuszát" de a "többi novella fókusztalannak vélt elegyességét... ...a sorstragédia banalitástengelyére vetett érvényes árnyképévé változtatja."
Jó. Tudom, még gimnazista koromból - igen, gimibe jártam - hogy vannak metaforák, de az Isten szerelmére, a kritikusnak tényleg az lenne a dolga, hogy az irodalmi alkotás metaforáit a sajátjaival magyarázza? Mintha a lobogó tűz lángjának alakváltozását próbálnánk barlang előtt elvonuló alakoknak a barlang hátsó falára vetett árnyképével értelmezni. Jó esetben a kritikus még értette is, hogy mire gondolt, amikor ezt a mondatot leírta.
Itt adtam föl a kritika olvasását, ugyanis reménytelennek érzem a folytatás megértését. Nyilván nem a leendő vásárló, hanem a kritikát kritizáló pályatárs számára készült ez az ismertető.
Régen nem foglalkozom az első szakmámmal, de nem kellene túlságosan összekapni magamat, hogy olyan mondatokkal írjak egy szakmába vágó témáról, amit "civil" - nem szakmabeli - majdnem bizonyosan nem érthet meg. Nem vagyok benne biztos, hogy egy nagyközönségnek szóló lap kritikáiban erre van szükség.
(Azért sem írom meg, melyik lap melyik számában, melyik könyvről ki írta a kritikát)
2008. október 13., hétfő
Válság van
Kezelik a válságot. Most éppen ráérek odafigyelni, mert (végre!) jól megérdemelt szabadságomat töltöm, és egyebek mellett ősi Uriah Heepeket hallgatok, miután hazahoztam a fiamat a suliból.
Közben az indexen követem fél szemmel a válságkezelést, amiról tegnap este óta csak annyit sikerült kiderítenem, mindenféle információs forrás igénybe vételével, hogy a miniszterelnök azonnal összehívta a gazdasági élet vezetőit, és hogy nemzeti csúcsot (ez momentán alighanem csak 1024 m magas, bár ha a nemzetet nem a határokig vesszük, akkor fel van adva a kérdés érdeklődő szörftársak: hány méter a nemzeti csúcs?) óhajt összehívni. A jelek arra vallanak, hogy lassanként mindenki elszánja magát a hegymászásra (hátha el lehet vágni menet közben egy-egy biztosító kötelet, vagy indítani egy kisebb lavinát - bár felénk ritka az ekkora hó), bár vannak még, akik megbeszélik az asszonnyal, elengedi-e őket.
Na szóval olvasom az úttörők (pardon! cserkészek) 7 pontját, ami olyan előre mutató válságkezelési javallatokat tartalmaz, mint hogy
vissza kell vonni a költségvetési törvényjavaslatot (mert ez megolddja azonnal a válságot)
meg új adótörvényeket kell készíteni (mert ez majd elhárítja a pénzügyi rendszer ellen intézett "támadást"), valamint garantálni kell a lakossági betéteket (az bizony jó lenne, dehát, gondolom senkinek sincs kedve garantáltan visszakapandó békekölcsönbe konvertálnia a bankbetétjeit). A garanciákat ugyanis, tisztelt képviselő úr, ha nem tudná, nem az állam vállalja, mert annak nincs más bevétele, csak amit mi fizetünk. (ÁFÁ-ban, szja-ban, nyugdíj járulékban (bizony!), füst-és telekadóban, valamint sok minden másban.) Tehát ez a duma vagy végtelenül naív, vagy végtelenül cinikus.
A luxus kiadásokat már évdizede be lehetett volna szüntetni (szerintem pl. semmi szükség nem volt a koronaúsztatásra, és még sok minden egyébre, de hát engem nem kérdeztek).
Költségvetési plafont kell megállapítani - nyilván úgy, hogy beleférjen a lakossági betétek garanciájának a pénzügyi válság jövőbeli méretétől függő - azaz előre még tisztelt honatyáint által sem látható - mérete.
Könyörgöm! A Kiscserkészek hét pontjában legalább belső ellentmondást ne tessenek hagyni!
Tovább kell növelni a költségvetési kiadásokat, új költségvetési tétellel kell bővíteni a jövő évtől a költségvetést: egy új államigazgatási szervezetet kell létrehozni, ami majd felügyeli a kormányt. Ez hallgasson a költségvetési Taács névre. Mintha a mindenkori kormánynak nem az lenne az egyik feladata, hogy kialakítsa és betartassa a költségvetést! Emlékszünk? Valamikor a minisztériumokat úgy nevezték: felelős minisztérium...
Látom, a szocik tovább mentek: ők 12 pontot terjesztettek be (hja kérem, ez már az úttörő csapat!). Ennek egyik pontja, hogy új becslés készül a növekedés üteméről. Miért? Ha másképp nézzük, és mást saccolunk rá, az mennyire hat a valóságra? Valamennyire persze hat, hiszen a várakozások is alakítják a gazdaságot, de az eddigi becslések hibásak voltak? Hát mit tanultatok ti azokon a frány aegyetemeken? Marxizmust és politikai gazdaságtant? vagy hittant?
Azt úgyis tudta mindenki, hogy az adócsökkentésből nem lesz semmi. Vagy ezért, vagy másért. Nem hiszem, hogy ez a pont bárkit is meglepetésként ért volna. Az új tulajdonosi program pedig amúgy is csak azt fogja érinteni, akinek már van annyi vagyona, hogy újat vásárolhat magának. Ez tehát különösebben nem izgathat senkit - pardon, azokat, akik újabb vagyonszerzésre tudtak spekulálni, igen. A hazai kis- közép- és nagyvállalkozások megsegítésére (nagyok: bankok) ismét állami csomag készül. Persze értem én, ha összeomlanak (mármint mindegyikük) akkor enni sem lesz mit, de kérem szépen: véletlenül nem a piac(gazdaságban)on vagyunk? Már megint az adófizetők pénzén támogatjuk a vállalkozókat? Nem is egyféleképpen: az állampapírok fedezetét is a mi befizetéseink adják.
Na jó ennyi elég is volt ebből mára. Én tényleg csak azt nem értem: mi a ...nak tanult az a sok pénzügyi meg közgazdasági egyetemista meg főiskolás olyan 15-20-30 éve 3-4-5-10 éven át, ha ilyenkor semmi hasznuk?
Vagy közben ők is pályát változtattak, és jogásznak, meg politikusnak mentek? Biztos nem lehetett megélni bankirányításból, meg államkincstár igazgatásból. (Ez utóbbi egyébként még akár igaz is lehet).
Egy kis történelem lecke:
A Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, lévén hogy ez a központi bankok feladatkörébe tartozik. Így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első csődhullám 1930. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező hiányában nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpört egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.
A csődhullámok következményeként egyes államokban nem maradt talpon bank, Herbert Hoover elnök drasztikus adóemelési programja pedig a bankok betétállományának csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a pénztömeg beszűküléséhez vezetett
Idén nyáron előbb a lakáspiaci hitellufi indított hitelezői csődöket az Egyesült Államokban, majd ezek a pénzpiacot (tőzsdéket) érintő hitelgondok átterjedtek a világ más tőzsdéire is. A jelenlegi előrejelzések 2009-re mintegy 20%-os munkanélküliségi rátát prognosztizálnak Magyarországra. Közben a napi hírekből halljuk, amint a hitelválság immár bankcsődökkel fenyegető válsággá mélyül. Én sem történész, sem közgazdász, sem politikus nem vagyok, a következtetések levonását a szagemberekre (illetve mindenkire saját magára) bízom.
Közben az indexen követem fél szemmel a válságkezelést, amiról tegnap este óta csak annyit sikerült kiderítenem, mindenféle információs forrás igénybe vételével, hogy a miniszterelnök azonnal összehívta a gazdasági élet vezetőit, és hogy nemzeti csúcsot (ez momentán alighanem csak 1024 m magas, bár ha a nemzetet nem a határokig vesszük, akkor fel van adva a kérdés érdeklődő szörftársak: hány méter a nemzeti csúcs?) óhajt összehívni. A jelek arra vallanak, hogy lassanként mindenki elszánja magát a hegymászásra (hátha el lehet vágni menet közben egy-egy biztosító kötelet, vagy indítani egy kisebb lavinát - bár felénk ritka az ekkora hó), bár vannak még, akik megbeszélik az asszonnyal, elengedi-e őket.
Na szóval olvasom az úttörők (pardon! cserkészek) 7 pontját, ami olyan előre mutató válságkezelési javallatokat tartalmaz, mint hogy
vissza kell vonni a költségvetési törvényjavaslatot (mert ez megolddja azonnal a válságot)
meg új adótörvényeket kell készíteni (mert ez majd elhárítja a pénzügyi rendszer ellen intézett "támadást"), valamint garantálni kell a lakossági betéteket (az bizony jó lenne, dehát, gondolom senkinek sincs kedve garantáltan visszakapandó békekölcsönbe konvertálnia a bankbetétjeit). A garanciákat ugyanis, tisztelt képviselő úr, ha nem tudná, nem az állam vállalja, mert annak nincs más bevétele, csak amit mi fizetünk. (ÁFÁ-ban, szja-ban, nyugdíj járulékban (bizony!), füst-és telekadóban, valamint sok minden másban.) Tehát ez a duma vagy végtelenül naív, vagy végtelenül cinikus.
A luxus kiadásokat már évdizede be lehetett volna szüntetni (szerintem pl. semmi szükség nem volt a koronaúsztatásra, és még sok minden egyébre, de hát engem nem kérdeztek).
Költségvetési plafont kell megállapítani - nyilván úgy, hogy beleférjen a lakossági betétek garanciájának a pénzügyi válság jövőbeli méretétől függő - azaz előre még tisztelt honatyáint által sem látható - mérete.
Könyörgöm! A Kiscserkészek hét pontjában legalább belső ellentmondást ne tessenek hagyni!
Tovább kell növelni a költségvetési kiadásokat, új költségvetési tétellel kell bővíteni a jövő évtől a költségvetést: egy új államigazgatási szervezetet kell létrehozni, ami majd felügyeli a kormányt. Ez hallgasson a költségvetési Taács névre. Mintha a mindenkori kormánynak nem az lenne az egyik feladata, hogy kialakítsa és betartassa a költségvetést! Emlékszünk? Valamikor a minisztériumokat úgy nevezték: felelős minisztérium...
Látom, a szocik tovább mentek: ők 12 pontot terjesztettek be (hja kérem, ez már az úttörő csapat!). Ennek egyik pontja, hogy új becslés készül a növekedés üteméről. Miért? Ha másképp nézzük, és mást saccolunk rá, az mennyire hat a valóságra? Valamennyire persze hat, hiszen a várakozások is alakítják a gazdaságot, de az eddigi becslések hibásak voltak? Hát mit tanultatok ti azokon a frány aegyetemeken? Marxizmust és politikai gazdaságtant? vagy hittant?
Azt úgyis tudta mindenki, hogy az adócsökkentésből nem lesz semmi. Vagy ezért, vagy másért. Nem hiszem, hogy ez a pont bárkit is meglepetésként ért volna. Az új tulajdonosi program pedig amúgy is csak azt fogja érinteni, akinek már van annyi vagyona, hogy újat vásárolhat magának. Ez tehát különösebben nem izgathat senkit - pardon, azokat, akik újabb vagyonszerzésre tudtak spekulálni, igen. A hazai kis- közép- és nagyvállalkozások megsegítésére (nagyok: bankok) ismét állami csomag készül. Persze értem én, ha összeomlanak (mármint mindegyikük) akkor enni sem lesz mit, de kérem szépen: véletlenül nem a piac(gazdaságban)on vagyunk? Már megint az adófizetők pénzén támogatjuk a vállalkozókat? Nem is egyféleképpen: az állampapírok fedezetét is a mi befizetéseink adják.
Na jó ennyi elég is volt ebből mára. Én tényleg csak azt nem értem: mi a ...nak tanult az a sok pénzügyi meg közgazdasági egyetemista meg főiskolás olyan 15-20-30 éve 3-4-5-10 éven át, ha ilyenkor semmi hasznuk?
Vagy közben ők is pályát változtattak, és jogásznak, meg politikusnak mentek? Biztos nem lehetett megélni bankirányításból, meg államkincstár igazgatásból. (Ez utóbbi egyébként még akár igaz is lehet).
Egy kis történelem lecke:
A Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, lévén hogy ez a központi bankok feladatkörébe tartozik. Így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első csődhullám 1930. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező hiányában nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpört egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.
A csődhullámok következményeként egyes államokban nem maradt talpon bank, Herbert Hoover elnök drasztikus adóemelési programja pedig a bankok betétállományának csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a pénztömeg beszűküléséhez vezetett
Idén nyáron előbb a lakáspiaci hitellufi indított hitelezői csődöket az Egyesült Államokban, majd ezek a pénzpiacot (tőzsdéket) érintő hitelgondok átterjedtek a világ más tőzsdéire is. A jelenlegi előrejelzések 2009-re mintegy 20%-os munkanélküliségi rátát prognosztizálnak Magyarországra. Közben a napi hírekből halljuk, amint a hitelválság immár bankcsődökkel fenyegető válsággá mélyül. Én sem történész, sem közgazdász, sem politikus nem vagyok, a következtetések levonását a szagemberekre (illetve mindenkire saját magára) bízom.
2008. szeptember 25., csütörtök
Titkos árnyékok, perek
Ezek a tahók már megint trükkökkel és/vagy bírósággal akarnak eldönteni politikai vitákat, az eredményt meg majd titkosítják negyven évre, mint annak idején a kommunisták.
Ebben az országban már évtizede megszűnt a politika. Itt olyan szintű "kenyérharc" dúl a szekértáborok között, mint amikor két koldussereg esik egymásnak a sárba döntött moslék maradványain. A szomorú, hogy még a sárba döntött moslékkal is ez a csürhe lakik jól, nem a valódi nincstelenek, akikből ma már tömegével találni mindenfelé.
Szellemi szegénység, lelki lerongyolódás minden szinten; növekvő munkanélküliség, kilátástalan jövő egyre nagyobb tömegek számára: ezt hozta a lassan évtizede dúló vetélkedés a kondér körül.
"Gyümölcséről ismerik meg a fát" (Máté 12,33b), lassan a többség megismerheti ennek a szabadságnak a gyümölcseit. A szólás és gondolkodás szabadságát csak az anyagi szabadság hiánya teszi immár lehetetlenné sokak számára. Mi végre van meg a lehetősége valakinek szabadon megválasztani életmódját, ha soha nem lesz arra sem lehetősége, hogy saját fedél legyen a feje fölött? Szabadon megválaszthatja, melyik kapualjban alszik?
Nehogy azt gondolja valaki is, hogy a másik oldal a jobb. Minden lehetőséget kimerítettünk az elmúlt években. Csak magunkat okolhatjuk. Minden nép olyan politikusokat kap a nyakára, amilyeneket megérdemel. Volt itt már dzsentri stílusú filozoptertől szabadelvűből ördögűzővé vedlett sámánvezéren át (aki az egykori nagyurakat utánzó dzsentrit utánzó kispolgár pöffeszkedését véli tiszteletreméltóságnak, és ezt utánozza) paprikajancsit játszó csalóig mindenféle vezető. Semmi jóra nem számíthatunk még vagy száz évig.
Az elmúlt húsz-egynéhány évben négyszer váltottam szakmát, megélhetési kényszerből. El lehet azt képzelni, hogy 5-7 évenként alapvetően új dologba kezdve bárki is - akár kék- akár fehérgalléros mesterségben - szakmájának az eredeti értelemben vett mesterévé válhasson?
És ha nincsenek egy országban mesterek, kik fogják megteremteni a "polgári" élethez szükséges körülményeket? A bankárok? A jogászok? A politikusok? Tessék csak kipróbálni: jogszabályokat enni, kamatba öltözködni és szónoklatba hazamenni aludni!
Húsz éve csodálkozom ezen a rendszer váltáson: ki és hogyan képzeli el ebben az országban a "nép, az istenadta nép" felemelkedését munka nélkül, pusztán szóvirágokkal és hitelekkel meg kamatokkal? Nem kellene már dolgozni is egy kicsit hölgyeim és uraim?
Ebben az országban már évtizede megszűnt a politika. Itt olyan szintű "kenyérharc" dúl a szekértáborok között, mint amikor két koldussereg esik egymásnak a sárba döntött moslék maradványain. A szomorú, hogy még a sárba döntött moslékkal is ez a csürhe lakik jól, nem a valódi nincstelenek, akikből ma már tömegével találni mindenfelé.
Szellemi szegénység, lelki lerongyolódás minden szinten; növekvő munkanélküliség, kilátástalan jövő egyre nagyobb tömegek számára: ezt hozta a lassan évtizede dúló vetélkedés a kondér körül.
"Gyümölcséről ismerik meg a fát" (Máté 12,33b), lassan a többség megismerheti ennek a szabadságnak a gyümölcseit. A szólás és gondolkodás szabadságát csak az anyagi szabadság hiánya teszi immár lehetetlenné sokak számára. Mi végre van meg a lehetősége valakinek szabadon megválasztani életmódját, ha soha nem lesz arra sem lehetősége, hogy saját fedél legyen a feje fölött? Szabadon megválaszthatja, melyik kapualjban alszik?
Nehogy azt gondolja valaki is, hogy a másik oldal a jobb. Minden lehetőséget kimerítettünk az elmúlt években. Csak magunkat okolhatjuk. Minden nép olyan politikusokat kap a nyakára, amilyeneket megérdemel. Volt itt már dzsentri stílusú filozoptertől szabadelvűből ördögűzővé vedlett sámánvezéren át (aki az egykori nagyurakat utánzó dzsentrit utánzó kispolgár pöffeszkedését véli tiszteletreméltóságnak, és ezt utánozza) paprikajancsit játszó csalóig mindenféle vezető. Semmi jóra nem számíthatunk még vagy száz évig.
Az elmúlt húsz-egynéhány évben négyszer váltottam szakmát, megélhetési kényszerből. El lehet azt képzelni, hogy 5-7 évenként alapvetően új dologba kezdve bárki is - akár kék- akár fehérgalléros mesterségben - szakmájának az eredeti értelemben vett mesterévé válhasson?
És ha nincsenek egy országban mesterek, kik fogják megteremteni a "polgári" élethez szükséges körülményeket? A bankárok? A jogászok? A politikusok? Tessék csak kipróbálni: jogszabályokat enni, kamatba öltözködni és szónoklatba hazamenni aludni!
Húsz éve csodálkozom ezen a rendszer váltáson: ki és hogyan képzeli el ebben az országban a "nép, az istenadta nép" felemelkedését munka nélkül, pusztán szóvirágokkal és hitelekkel meg kamatokkal? Nem kellene már dolgozni is egy kicsit hölgyeim és uraim?
2008. augusztus 29., péntek
TEÁOR-frász? Egy frászt!
Ma reggel két homlokegyenest ellenkező nyilatkozat jelent meg két kormánytagtól, akik, mintha nem is ugyanannak a kormánynak lennének tagjai. Ez nem meglepő a magyar politikai viszonyokat ismervén, az azonban annál inkább, hogy mindkét nyilatkozat olyan méretű tudatlanságot árul el az ügyben, ami borzadállyal tölt el, ha elgondolom, hogy ennél sokkal lényegesebb dolgokban is hasonló szintű hozzáértés alapján döntenek bölcs politikusaink és honatyáink.
A tények: Magyaroszág az Európai Únió része. Ezt a tényt lehet értékelni - szokták is - de vitatni kevéssé. A TEÁOR: A "Tevékenységek Egységes Általános Országos Rendszere" egy alapvetően statisztikai célokat szolgáló rendszer. Azt a célt szolgálja, hogy a döntéshozók - és mellesleg az érdeklődő állampolgárok is - képet nyerhessenek az országban folyó gazdasági tevékenységekről, ezen keresztül hazánk gazdasági helyzetéről. Miről is van szó?
A gazdasági szervezetek és egyéni vállalkozók mindenfélével foglalkoznak, adnak-vesznek, új termékeket állítanak elő (jó esetben) vagy szolgáltatásokat látnak el (pl. tanítanak, kölcsönt adnak,vagy gyógyítanak stb.) Mindezt - feltehetően - úgy csinálják, hogy hasznuk legyen belőle. Hogy ezt a gazdaságnak nevezett vircsaftot (Wirtschaft) valamennyire átláthatóvá tudjuk tenni, darabolni kell bizonyos jelenségek szerint. Ezekben a mesterségesen létrehozott kategóriákban mért különböző értékszámok összehasonlításával lehet képet alkotni az egészről: Vajon a pékségek vagy a bankárok vannak-e többen, és melyik területen: a cipészeknek, vagy a henteseknek megy-e jobban az üzlet?
Az sem lényegtelen, ha ezeket a mérőszámainkat össze tudjuk hasonlítani más - hozzánk hasonló méretű, vagy tőlünk ingencsak különböző helyzetű országok mérőszámaival.
Az első igény (hogy képet tudjunk kialakítani a gazdaságról) teszi szükségessé, hogy ugyanarról beszéljünk: azaz valamiféle egységes rendszert hozzunk létre a gazdasági tevékenységekről. Ez most már több, mint évtizede létezik.
A világ - vele a gazdaság is - átalakul, amihez az azt leképező információs rendszereknek is alakulniuk kell: a másfél évtizede létrehozott ágazati osztályozási rendszer biztosan ma is jól tükrözően adja vissza a gazdaság szerkezetét? Ez (is) indokolja az ilyen osztályozási rendszerek időnkénti felülvizsgálatának szükségességét. Azonban ehhez mi esetünkben az a tény is hozzájárult, hogy ez az osztályozási rendszer nem volt összehasonlítható más országok osztályozási rendszereivel, akikkel történetesen egy gazdasági szervezetben - az Európai Uniónak nevezettben - élünk.
Az átállás nem volt könnyű, mert a két osztályozási rendszer egymást csak részben lefedő fogalmakkal dolgozott(ik), ha értik, mire gondolok: Az általunk használt régebbi rendszerben egy kategória volt például a "Fekvőbeteg-ellátás" tevékenységére, ami az új rendszerben két új kategóriára vált szét: a "Fekvőbeteg-ellátás" és a "Mentális- és szenvedélybeteg emberek bentlakásos ellátására" tevékenységekre, de hozhatnék számtalan egyéb példát is. Ez - és költségcsökkentési okok indokolták - hogy a KSH az elmúlt évben statisztikai módszerekkel próbálta meghatározni a gazdálkodó szervezetek és vállalkozások tevékenységi besorolását egy - a gazdaság szereplőinek számához képest - viszonylag csekély mintából.
Mivel ez a besorolás - a statisztikai módszerek természetéből eredően - nem adhatott az egyes szereplőkre pontos eredményt, csak azt biztosította, hogy ne legyen nagy törés a Magyarország nagy gazdasági ágazati közötti adatok sorozatában, ezért vált az szükségessé, hogy lehetőséget biztosítsanak a gazdaság szereplői számára, hogy az új besorolási rendszerben a lehető legjobban elhelyezhessék magukat.
Persze minden vállalkozó nyűgnek érzi az adatszolgáltatást.
Persze lehet politikai döntéseket hozni, és ezeket meg is lehet változtatni, mint ahogyan - úgy tűnik - most készül történni. Az ágazati besorolás megszűntetésének azonban várhatóan az lesz a következménye, hogy azok a gazdasági szereplők, amelyek eddig - alkalmi vagy rendszeres megrendelőként - a KSH-től szereztek be vállalkozások adatait, amelyeket - tevékenységük alapján piacuk részének - tekintettek ezt nem fogják tudni megtenni. A gazdaság szabályozásának alapját szolgáló ágazati gazdasági mutatók - természetszerűen - nem lesznek összeállíthatók az ágazati besorolás hiánya nélkül, így sem magunknak nem tudunk képet alkotni a gazdaság változásáról, sem összehasonlítani nem tudjuk azt más országokéval.
Lehet, hogy ez a cél?
Számomra csak külön hab a tortán, hogy felelős(?) politikai vezetők, akik egyúttal szakmájuk feltehetően megfelelő(?) szintű művelői, és történetesen egyazon kormány tagjai, egymással homlokegyenest ellentétes véleményeket hangoztassanak ugyanazon a napon, mintha nem is találkoznának - mondjuk egy kormányülésen.
Draskovits a Kossuth rádiónak adott nyilatkozata szerint idézem: "Néhány kivételtől eltekintve megszűnnek az ún. TEÁOR számok". Ezt hogy is kell érteni? Lesz, amilyen tevékenységről nem készül statisztika, míg másokról igen? Vagy lesz, amilyen tevékenység a továbbiakban nem folytatható: pl. kenyeret lehet sütni de cukrászsüteményt nem? És ha megszűnik az ágazati besorolás, de az "adóhatóságnak ...továbbra is TEÁOR-kódnak megfelelő részletezettséggel kellene bejelenteni", akkor most ez mit is jelent?
És amikor arról szól, hogy a törvénykövető állampolgárok buktak az ügyön, igazáből nem törvényre gondolt, hiszen a bejelentési kötelezettséget nem törvény írta elő, hanem a saját minisztériumától származó rendelet. Talán illetékmentessé kellett volna tenni, ha már kötelező?
Ha megszűnnek a TEÁOR-számok, az ugyanolyan lesz, mint amikor "megszűntek" a személyi számok? Vagy 128-1200 karakterből álló szövegek összehasonlításából készítik ezután az ágazati statisztikákat? Esetleg ilyenre igényt sem tartunk a továbbiakban?
Nyilatkozott "az igazságügyi tárca" is a TEÁOR-frász egszerűsítéssel történő gyógyításáról. A nyilatkozatból nem egészen világos, hogy a statisztikai TEÁOR megváltozása - amelyet a Központi Statisztikai Hivatal kizárólag belső használatra alakított ki a gazdaság jobb feltérképezhetősége miatt, és amelyet ki sem ad egyedi vállalkozásokról - mi módon befolyásolja a kiadott érvényes hatósági engedélyeket. Ha ez így van, annak igen súlyos konzekvenciái vannak éppen a jogszábályokat létrehozó - lásd még Draskovits irányítása alatt lévő minisztérium, valamint az igazságügy - és alkalmazó szervek kompetenciáira. Az sem igazán világos - legalábbis számomra - ebből a nyilatkozatból, hogy ha a besorolási rendszer, vagy csak a kódszámok(?) használata megszűnik - és erről nyilvánvalóan jogszabály készül, hiszen csak azt lehet legkésőbb 2008. novemberéig hatályba hozni - akkor hogyan lesz lehetséges, "hogy amennyiben a cégeknek mégis" - tehát jogszabály ellenesen - "nyilatkoznia kell a TEÁOR-ról...az adóbevallással egyidejüleg nyilatkoznának...". Nyuszika! Most van sapkád vagy nincs?
Nem lehet, hogy csak a tisztelt nyilatkozók nem tudják "pontosan", mikor mit beszélnek?
Hogy is van ez? Fél évig előkészítünk egy gazdaságirányítási rendszerben történő változást, annak nemzetközi, jogszabályi és szervezési kereteivel, azután egy év múlva jövünk rá, hogy nem is kell? És akkor kiöntjük a gyereket (ágazati osztályozási rendszer) is a fürdővízzel (ócskán átgondolt jogszabályi környezet) az ablakon? És mi lesz, ha a gyerek (a gazdaságról alkotható kép) meghal?
Lehet, hogy ez a cél?
Az elmúlt napokban tovább gördült a kisgömböc, és úgy tűnik, minden maradék értelmet felfal, ami még esetleg megmaradt volna.
Nem egészen világos számomra - mint föntebb írtam, hogy ha nincs szükség a TEÁOR-ra, akkor miért van rá szükség (az APEH-nek, pl.) és ha szükség van rá (különben nem lehet gazdasági statisztikákat készíteni), akkor miért nincs rá szükség, mikor ennél sokkal egyszerűbb lett volna illetékmentességet adni a változtatásnak (ami alapértelmezett kellett volna, hogy legyen, mert ugye jogszabály írta elő). Hiszen az első személyi igazolvány kiváltása is illetékmentes (és azt sem értem, miért illetékköteles az újabbak kiállíttatása, ha már jogszabály kötelez rá).
Ha viszont eltekintünk attól az idióta rendelkezéstől, hogy egy adatmódosításhoz ügyvédre van szükség a cégbíróságnál, mivel ezeknek a tevékenységeknek a megadása eddig is egy helyen történt a cégbíróság, az APEH és a KSH számára (ezt nevezik egy ablakos rendszernek), ezért oda eztán is el kellene menni a jelenlegi "megszüntetési" tervek esetében is.
Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy sem a miniszterek, sem pedig azt ezt a témát taglaló újságírók nincsenek semmilyen szinten képben a jelenleg hatályos jogszabályokkal és eljárásrendekkel, csak azok egy részletét taglalják, és rosszabb esetben ötletelnek - eddig jól bevált szokásuk szerint.
Mindez annak nyomán kívánkozott újólag a billentyűzetemre, hogy szeptember 2.-án a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, az MTV Nap-Kelte, a Gazdasági Rádió, a Klubrádió, az Slágerrádió, és a Metropol vette ismét elő a témát, annélkül, hogy a múlt heti boom után bármilyen szinten is utána járt volna az elemzéshez és értelmezéshez szükséges háttér információknak, melyekre - persze igény sincs a híreket "fogyasztók" között.
Szeptember 4.
Úgy tűnik, kénytelen vagyok napló-szerű formában folytatni a történések értékelését, mert a politikusi hülyeség mérhetetlen és határtalan, a hozzá nem értő idiotizmus napról-napra továbbra is dől az írott és elektronikus "médiából"-ahogyan azt manapság modernül mondani szokás.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján található TEÁOR-javaslatok című dokumentum - nyilván nem belső használatra készített, nem publikus munkaanyag, különben miért került volna a minisztérium főoldalára letölthető linkkel ellátva - az első mondatában a "statisztikai számbevétel céljából " történő felhasználásra óhajtaná megtartani a TEÁOR kódokat. Számbavételt és bevételt is ismer az értelmező szótár, de a "számbevétel" nyilván egy olyan új jogi fogalom, aminek definiálására a jogszabály alkotóinak a lázas munka okozta sietségben még nem jutott idejük
Lehet, persze,- legyünk engedékenyek, - hogy pusztán gépelési hibáról van szó egy publikálásra szánt anyagban - ekkor a minisztérium publikálási rendjében találhatunk némi kivetni valót. Mindez nem igazán meglepő, hiszen e minisztérium fő tevékenysége nem a publikáció, hanem a jogszabályok előkészítése - lehetőleg olyanoké, melyek nem mondanak ellent az Európai Únió tagságából származó kötelezettségeinkkel. Melyeknek egyébként egyike volt annak az új statisztikai kódtáblának a bevezetése, ami körül mostanság vihar tört ki a biliben.
Tegyük fel, juhász vállalkozást indítok az alföldön: Beblattyogok a tervezet második pontjának megfelelően a falu internetes központjába, megkeresem a felügyelő informatikust, majd e szavakkal fordulok hozzá:
Ne haragudjon már, segítsen nekem, kérem, hogy jogszabáályokból fakadóan "a TEÁOR kódnak megfelelő részletezettséggel – elektronikus úton," számomra "tényleges adminisztratív terhet nem okozó módon" – teljesítvén továbbra is jogszabályokból adódó kötelezettségemet - bejelenthessem," tekintettel arra, hogy az adóhatóság ellenőrzési funkciójához elengedhetetlen a cégek tevékenységének egzakt ismerete."
Életszerű?
Nem világos a harmadik pont: mit jelent a "TEÁOR részletezettséggel" történő főtevékenység meghatározás kötelezettségének megszűnése? Nem kell megadni, mire alapítok vállalkozást? Meg kell mondani, csak nem azt, hogy kérem én játékgyártással akarok foglalkozni, ehelyett mi lesz elegendő?
pl:
Kérem, én egyéb feldolgozóipari tevékenységgel kívánok foglalkozni.
vagy:
Kérem, én a feldolgozó iparban szeretnék vállalkozni.
Esetleg:
Kérem én vállalkozni szeretnék?
Ezek egyike sem TEÁOR részletezettséggel adja meg az alapítani kívánt vállalkozás jövendő tevékenységét.
A fentiekből következően - miután egy újonnan alakuló vállalkozásról nem lehet tudni, mit is akar csinálni, a tervezet következő pontja értelmetlen: Ez azt a célt szolgálja ugyanis, hogy a TEÁOR kódok megváltozása(ha esetleg válztozik az úniós szabályozás) ne okozzon többlet adminisztratív terhet. Namármost, ha az előző pontban be sem jelentem a tevékenységemet TEÁOR-nak megfelelő részletezettséggel, mert nem kell, akkor a részletezettség megváltozása - ugyebár eleve nem okozhat terhet - hiszen nincs, amit meg kellene változtatni. Elegendő bemenni, és azt mondani, "Kérem én eddig az iparban tevékenykedtem, ezután pedig az ipar területén folytatom a tevékenységemet. Ezzel eleget is tettem a jogszabályna
Miután minden vállalkozás (e tervezet hatályba lépése előtt) köteles még ez év végéi nyilatkozni a TEÁOR-ról, éppen e tervezet 7 pontja kötelezi ismételten a vállalkozásokat (elfogadása esetén) a 2009 tavaszán benyújtandó adóbevallással a TEÁOR-ró való nyilatkozatról.
Ami pedig a rendelkezéstervezet azon részét érinti, hogy az áttérésből fakadóan joghátrány ért vállalkozásokat: mint már írtam, talán az áttérés előtt - volt rá egy teljes év! - kellett volna úgy módosítani jogszabályokat, hogy azok összahangban legyenek más jogszabályokkal. Ez pedig egyértelműen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium hanyagságának következménye, aminek felelőssége egyértelműen a hivatalt vezető minisztert terheli egy személyben. Normális országokban ilyenkor egy miniszter levonja a konzekvenciákat és a következő héten alapítandó vállalkozásának főtevékenységét kezdi tervezni.
A fentiekben kivesézett tervezethez még csak annyit: az "anyag" a minisztérium honlapján szerepel, hivatkozás és közelebbi megjelölés nélkül ezen a néven:
A "Javaslatok a statisztikai kód (TEÁOR) bejelentésére irányadó hatályos szabályozás egyszerűsítésére" című anyag honlapunkról letölthető.
Mivel ezen túlemenően semmiféle pontosítás nincs a szerző(k)-re, a publikálás céljára, ezért , ha a portás írta is (na a minisztériumi portásokról is lenne még egy történetem), maga a miniszter jegyzi. Ennyit az Igazsági és Rendészeti Minisztérium publikálási rendjéről.
2008. szeptember 5.
Bocs. Ezt kénytelen vagyok szó szerint idézni a Napi Gazdaságból. Én ugyan értem, hogy az újságíró nem érti, amiről ír, de ezt úgy teszi, hogy aki olvassa, még arra se jöhessen rá, hogy amit ír, az az ő vagy a jogszabályalkotó inkompetenciáját - mondhatnék inkontinenciát is, de az mást jelent - jelzi-e. Ügyes.
Dőlt betűkkel jelzem a vastagított cikk szövegben az értelmezési próbálkozásaimat:
Nem akarja megszüntetni a TEÁOR-számok jegyzékét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. A tárca internetes oldalán is olvasható elképzelés mindössze annyit tartalmaz, hogy a számok alkalmazási rendszerét alakítanák át és egyszerűsítenék, ami technikailag azt jelenti, - az átalakítás és egyszerűsítés nem ezt jelenti, főleg egy kódrendszer esetében - a TEÁOR számok rendszere pedig kódrendszer. Nem a TEÁOR számok rendszerét, hanem a jogi szabályozást akarja átalakítani a Minisztérium - feltehetőleg. Bár ez a minisztérium honlapján lévő elképzelés (anyag, lásd fentebb) szerint sem világos. - hogy jövőre a vállalkozások nem találkoznak majd ezzel a rendszerrel, de az ennek ellenére - mi az összefüggés egy kódtábla fenntartása és a között a tény között, hogy valaki találkozik-e vele? Például, attól, hogy a tisztelt újságíró soha sem látott még települési nyilvántartást, attól még a magyarországi településeknek VAN egységes kódrendszere. - megmarad. A vállalkozás alapításakor a jelenlegi szabályoknak megfelelően a cégbíróságoknak be kell jelenteni a főtevékenységhez tartozó TEÁOR-számot, vagyis nem tűnik el a cégügyintézés menetéből - vagyis mégiscsak találkoznak vele a vállalkozók? - - nem is tűnhet, hiszen uniós kötelezettség az egységes rendszer alkalmazása. - Akkor meg miről is beszélünk ennyit? "Tetszettek volna (ellen)forradalmat csinálni!" Tetszettek volna meggondolni egy szervezethez való csatlakozás előtt, hogy vállaljá(u)k-e a csatlakozással - tehát a szervezeti tagsággal járó kötelezettségeket!
Mindenesetre lassan időszerű lenne legalább alsóneműre cserélni a pelenkát, vagy nem kell hozzászólni olyan témához, amit nem bírunk felfogni.
Szeptember 14.
Mivel a kedélyek továbbra sem csillapodnak ebben az ügyben, és továbbra is minden "szagértő" hülyeségeket nyilatkozik (vagy az újságírók írnak hülyeségeket, ez számomra eldönthetetlen néhány esetben), egy kis internetes kereséssel utána néztem: Magyarország pontosan az Európai Únió ajánlásai szerint járt el az átkódolás során: nevezetesen a "Task Force on the implementation of NACE Rev. 2." munkacsoport "Implementation of NACE Rev. 2. in Business Registers" című ajánlásának 4.4 pontja szerint, ami azt írja:
"Constructing Probabilistic matrixBecause of a lack of information ...."
Az információk vagy az erőforrások hiánya miatt szükség lehet valószíbnűségi (én inkább gyakoriságinak fordítanám) mátrix használatára. A véletlenszerű kódolás aggregált szinten pontos regiszter adatokat szolgáltat még akkor is, ha ez egyedi egységek nem lesznek jól osztályba sorolva.
A konverziós mátrix létrehotásának lépései:
1. Kódoljunk át minden olyan egységet, amelyre a megfelelő pontossággal elérhetők a szükséges információk.
2. Készítsünk a régi és új értékekkel kereszttáblát.
3. Vegyük ki a kereszttáblából az érvénytelen kombinációkat (azokat, amelyek nem szerepelnek a szakértők által összeállított szótárban).
4. Számítsuk a megmaradó adatokra a kategóriánkénti százalékokat, különös figyelemmel azokra a kombinációkra, ahol a darabszámok igen alacsonyak.
5. Vegyünk figyelembe más releváns adatokat, pl., hogy a konverziót befolyásolja-e a szervezet mérete, vagy valamilyen más jellemzője.
6. A fentiek alapján készítsük el a konverziós mátrixot, ami lehet egy egyszerű mátrix, vagy egy sokkal bonyolultabb, ami többféle adaton alapul. A mátrixot ezután tesztelni kell, hogy megbizonyosodjunk róla, az ez alapján végzett konverzió eredményei jól tükrözik a valóságot. Emlékezni kell rá, hogy a konverziós gyakoriságok (valószínűségek) az idővel változhatnak, ezért a mátrixot as konverzió végrehajtása előtt ismételten tesztelni kell.
Magyarországon pontosan ezt az eljárást alkalmazták azoknak a gazdálkodó egységeknek az átkódolása során, melyekről az elmúlt évben nem volt adatgyűjtés. A konverziós mátrix pedig azoknak a gazdálkodó szervezeteknek az adatai alapján készült, melyekre adatgyűjtés volt.
Az Ipari Minisztérium tervezetében a teáor-számokat feleslegesen tartalmazza a cégjegyzék, elég, ha szöveges formában írják ki (hova?) a cég tevékenységét olyan részletesen, ahogy az az adott cég kívánja. Azaz:mint föntebb gyanítottam: kérem, én vállalkozást folytatok című részletességgel kívánom megnevezni a vállalkozásom tevékenységét.
Azonkívül: mehet a juhász a faluközpontba internetezni, hiszen tevékenységét (mármint, hogy ő dolgozik - ilyen részletességgel kívánja megnevezni a tevékenységét) csak elektronikus úton juttathatja el az adóbevallásával egyidőben. De ezt teljesítenie kell, különben szétszéleednek a birkák, hiszen őt törlik a vállalkozózk jegyzékéből.
FigyelőNet.hu: 2008. szeptember 25.
"A TEÁOR 2008-ra való áttérés alapvetően azon az elven alapult - mind a cégek, mind az egyéni vállalkozók esetében - hogy azon számok esetében, amelyek automatikusan átfordíthatóak a KSH fordítókulcsával, az adatot kezelő hatóság, szerv (cégbíróság, az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók nyilvántartását vezető szerv, illetve APEH) 2008. január 1-jén hivatalból módosítja a kódokat."
Honnan a bánatból szedik ezek az újságírók az információikat? Ez a mondat úgy baromság, ahogyan azt a Figeyelő.net írta. A cégbíróságnak is és az APEH-nak is a KSH adta át az új TEÁOR-okat 2008. január elején, és nem csak az automatikusan átfordíthatókat. Talán körül kellene nézni, mielőtt szemenszedett hazugságokat irogatnánk akár szándékos félrevezetésként, kár lustaságból vagy butaságból származó tájékozatlanságból.
Mellesleg az Origo és az Index.hu TEÁOR-ral kapcsolatos cikke szóról-szóra azonos. Nem tudom, melyikük másolta a másik hírét, vagy ugyanazon sajtótájékoztató hírét másolták mindketten szóról-szóra?
Ami a fentiekből szomorú: ha egy egyszerű dolgoban, mint ez az adminisztratív ügy, a hatóságok ilyen mérvű hozzá nem értésről tesznek tanúságot, majd az újságírók ilyen mértékben és minőségben vesziik át illetve találják ki a hülyeségeket, mit tételezzek fel az egyes újságokban megjelenő olyan hírek értékéről, amelyekre nincs ilyen rálátásom, mint erre az ügyre? A fentiekből egyszerű analógiás következtetéssel levonható: az újságok (nyomtatott és elektronikus sajtó egyaránt) híreinek többsége körülbelül annyira áll kapcsolatban a tényekkel, mint ez esetben.
Lesújtó.
2008. augusztus 18., hétfő
Gondolatok munkába menet
Aki honfitársaim (lásd még: hazám fiai) szóbeli vagy fizikai megsemmisítésére tör, az értelemszerűen nem lehet hazám fia (azaz hazafi).
Ha láncos buzogányt lóbálva lóháton rohamoznak felém, célszerű távolról, íjjal lelőni a támadót, mielőtt bezúzná a fejem.
Aki a házam küszöbére rondít, azt bottal kergetem el. Mit tegyek azzal, aki hazám háza küszöbére rondít(ott)?
Aki a védteleneket üti, bármit is képzel, a gazdagok érdekeit szolgálja. A hatalmasok sohasem védtelenek. Eléggé világos voltam?
2008. augusztus 7., csütörtök
Már megint itt esz a fene a neten
pedig most éppen van jó olvasni valóm is. Érdekes, én régebben sem voltam nagy TV fogyasztó, de az internet elérés előtt sokkal (azaz SOKKAL) több könyvet olvastam - és nem csak szakkönyveket. Emlékszem, mikor úgy 18 éve visszaköltöztem ide, (tehát előtte másutt éltem egy darabig :) ), éppen olyannyira "megszaladt" - na ja, nekem megszaladt! : egy darabig volt miből kaját vennünk -, hogy havonta vettem egy-egy regényt. Sőt nem csak megvettem, el is olvastam. Igaz, már akkortájt is többnyire csak reggel, meg délután, utazás közben. Aztán - legalábbis ezt próbálom elhitetni magammal - és NÉMI igazság van is benne - olyannyira megugrottak a könyvárak - meg más árak is legalábbis a jövedelmemhez képest, hogy elhagyogattam a könyveket is - a színházbétrletről már korábban leszoktam :(. Persze mindenki - ez így nem igaz - a többség - lehet, így sem igaz - mondjuk, a hozzám hasonló helyzetűek közül mindenki - tudna fordítani valamennyit könyvre, és/vagy színházra/koncertre - ha fontosabb lenne neki, mint az internet előfizetés, úgyhogy ez a némi igazság tényleg csak némi.
Node! amiért most itten a gombokat nyomgatom, az az az ok (de sok az!) hogy tegnap elszántam magam egy öt hetes kritikát olvasván, és megvettem Dragomán György Fehér királyát. (ez egy regény, ő meg - ebből következően: író). Nem haladok rohamléptekkel benne, tegnap óta össz-vissz ötven oldalt olvastam el belőle - már mondtam: minden fontosabb(!): pedig nem; de igencsak tetszik. Na EZ AZ, amiért most a billentyűzetet püfölöm. EZ egy jó könyv.
Tudom, van egy csomó más jó könyv is, de most ez van a kezemben, és ez a legjobb könyv, amit az elmúlt pár hónapban olvastam - sajnos, EZ a megállapítás nem sokat mond, okait lásd föntebb. Nem írok róla, akit érdekel, olvasson róla kritikát - szerintem még a neten is taláal, de mégjobb, ha el is olvassa. OOPS. Még az is lehet, hogy elveszítem :). De előbb befejezem, és mindenkivel elolvastatom a környezetemben (de fognak utálni érte! :) - bár lehet, hogy ANNYIRA azért mégsem )
Node! amiért most itten a gombokat nyomgatom, az az az ok (de sok az!) hogy tegnap elszántam magam egy öt hetes kritikát olvasván, és megvettem Dragomán György Fehér királyát. (ez egy regény, ő meg - ebből következően: író). Nem haladok rohamléptekkel benne, tegnap óta össz-vissz ötven oldalt olvastam el belőle - már mondtam: minden fontosabb(!): pedig nem; de igencsak tetszik. Na EZ AZ, amiért most a billentyűzetet püfölöm. EZ egy jó könyv.
Tudom, van egy csomó más jó könyv is, de most ez van a kezemben, és ez a legjobb könyv, amit az elmúlt pár hónapban olvastam - sajnos, EZ a megállapítás nem sokat mond, okait lásd föntebb. Nem írok róla, akit érdekel, olvasson róla kritikát - szerintem még a neten is taláal, de mégjobb, ha el is olvassa. OOPS. Még az is lehet, hogy elveszítem :). De előbb befejezem, és mindenkivel elolvastatom a környezetemben (de fognak utálni érte! :) - bár lehet, hogy ANNYIRA azért mégsem )
2008. augusztus 4., hétfő
Windows XP annoyances - Csak a szokásos szivattyú
Amikor az XP-t (a mostani verziót) fölraktam, egy csini kis alkalmazás került föl a gépemre, ami lehetővé teszi a monitor (pontosabban a video kártya) bizonyos paramétereinek szabályozását: nevezetesen: a monitorom n(s)emtúl fiatal versenyző immáron, ezért kissé sötét, főleg a sötétebb tónusokban ( :)) ) túl sötét. KB ennyire emlékeztem, amikor a napokban hiába kerestem többé ezt a kis - task bar jobb alsó sarkábanülő - ikont. Kis - kb fél napos - matatás és a gépem hardverének feltérképezése után kiderítettem, hogy ez az izé az NVIDIA képernyő managere volt. No de hova tűnt?
Nosza, internet, vidia.com, letöltés - újabb fél óra keresgélés, melyik lehet az? Lehet , hogy drivert kéne frissíteni? Tőtsük le a legújabb internacionálist, oszt tegyük föl.
Tőtés, setup: A rendszere nem változott, később ismét újra futtathattya. Tessék? Akkor mit szenvedtem vele? Próba cseresznye, még1x. Eredmény: -"- (dettó).
Ez ment fél napon át. A telepítés elronthatatlan, mert nincsen semmi opció, amit el lehetne állítani.
Nézem a tulajdonságokat: valami vgasave nevű izé van telepítve driverként - ez nem olyasmi, amire az ember számít, ha kártyaspéci drivert akart fölrakni.
Keressünk az interneten: google, alaplap típus (régi IBM) kártya típus (Régi, realtek 440 MX) ,
Mindenféle fórumokon nézelődünk archív anyagokban, és lassan világosság kezd derengeni: Két hete upgradeltem a DirecX-et 9-re, mert valami program hiányolta. Lehet, hogy rosszul tettem? Igen: a videokártyám nem támogatja a 7-nél fiatalabb directX-et. (ennyit a visszafelé kompatibilitásról).
Hát jó: Ha így van (ez már a harmadik-negyedeik este táján, úgy fél éjfél magasságban), szedjük le, rakjuk vissza az előzőt. Hogy is kell leszedni a DirectX-t? Programok uninstallja: nincs közte. Windóz összetevők: nincs közte. Tessék? ez örökre fönnmarad?
Keress: gugli again: uninstall directX: nem megoldható hivatalosan: Minek is akarná a zember leszedni a javított kiadást?
Végül egy buhera manusnál találtam egy kis csomagot (némi batch parancsállomány egy rar -ba csomagolva, hogy aszondja: ezt lefuttassuk, osztán ezt visszarakja nekünk a korábbit.
Én hívő ember vagyok - túlnagyon is - ollyan esetekben, amikoron magam nem nagyon értek valamihez, el szoktam hinni, amit nálam - legalábbis látszólag - okosabbak mondanak: próbáljuk ki:
A leszedés ment, de a fölrakásba hiba csúszott, mert aszt mondja: nem találja az expandot, amivel a windóz telepítő lemezről a driver .cab file-t kell kinyitni.
Jó, de a teklepítőn rajta van, úgyhogy nagy gond nincs: másolás ide, batch filé átírogatás ott, majd inkább egyenként hajtjuk végre a parancsokat:
Siker!
Még mindíg működik a windóz, - de az NVIDIA monitor managere még mindíg nincs meg!
A jó életbe, ez már a harmadik nap!
Matassunk tovább: Windóz rendszer visszaállítás: jé kb két hete van egy visszagörgetési pontom, amikor ezt az új directX-et fölraktam. Forgassunk vissza - hátha nem lesz rosszabb, legföljebb újra telepítem. Bár EZT jó lenne elkerülni, mert ez leggyengébb esetben is egy hét: hogy miért? mert menteni kell a saját filéket, megjegyezni, mi mindent raktam föl az utolsó telepítés óta, és mi hol van, telepíteni, majd alkalmazástelepítés, majd alkalmazás telepítés, majd alkal... majd visszarakni az állományokat - ha még nem adom föl...
Visszaforgatás: minden megmaradt. És lássunk csodát: visszajött a monitor manáger is, sőt, még a gamma kalibráló görbém beállítása is megmaradt benne, amivel a sötét tónusok intenzitását megemeltem.
Tanulság: természetesen - ismét - ugyanaz, mint mindíg: "egy jól működő rendszert ne buherálj, mert csak magadnak okozol kellemetlenséget"
Ez mindenhogyan megszívlelendő tanulság, amit már megtanultam pár esetben (hol hangkártya, hol video kártya, hol DVD író kapcsán), de egyet mondjon meg nekem valaki: MELYIK AZ A JÓL MŰKÖDŐ RENDSZERÁLLAPOT AMIT NEM SZABAD BUHERÁLNI?
Nosza, internet, vidia.com, letöltés - újabb fél óra keresgélés, melyik lehet az? Lehet , hogy drivert kéne frissíteni? Tőtsük le a legújabb internacionálist, oszt tegyük föl.
Tőtés, setup: A rendszere nem változott, később ismét újra futtathattya. Tessék? Akkor mit szenvedtem vele? Próba cseresznye, még1x. Eredmény: -"- (dettó).
Ez ment fél napon át. A telepítés elronthatatlan, mert nincsen semmi opció, amit el lehetne állítani.
Nézem a tulajdonságokat: valami vgasave nevű izé van telepítve driverként - ez nem olyasmi, amire az ember számít, ha kártyaspéci drivert akart fölrakni.
Keressünk az interneten: google, alaplap típus (régi IBM) kártya típus (Régi, realtek 440 MX) ,
Mindenféle fórumokon nézelődünk archív anyagokban, és lassan világosság kezd derengeni: Két hete upgradeltem a DirecX-et 9-re, mert valami program hiányolta. Lehet, hogy rosszul tettem? Igen: a videokártyám nem támogatja a 7-nél fiatalabb directX-et. (ennyit a visszafelé kompatibilitásról).
Hát jó: Ha így van (ez már a harmadik-negyedeik este táján, úgy fél éjfél magasságban), szedjük le, rakjuk vissza az előzőt. Hogy is kell leszedni a DirectX-t? Programok uninstallja: nincs közte. Windóz összetevők: nincs közte. Tessék? ez örökre fönnmarad?
Keress: gugli again: uninstall directX: nem megoldható hivatalosan: Minek is akarná a zember leszedni a javított kiadást?
Végül egy buhera manusnál találtam egy kis csomagot (némi batch parancsállomány egy rar -ba csomagolva, hogy aszondja: ezt lefuttassuk, osztán ezt visszarakja nekünk a korábbit.
Én hívő ember vagyok - túlnagyon is - ollyan esetekben, amikoron magam nem nagyon értek valamihez, el szoktam hinni, amit nálam - legalábbis látszólag - okosabbak mondanak: próbáljuk ki:
A leszedés ment, de a fölrakásba hiba csúszott, mert aszt mondja: nem találja az expandot, amivel a windóz telepítő lemezről a driver .cab file-t kell kinyitni.
Jó, de a teklepítőn rajta van, úgyhogy nagy gond nincs: másolás ide, batch filé átírogatás ott, majd inkább egyenként hajtjuk végre a parancsokat:
Siker!
Még mindíg működik a windóz, - de az NVIDIA monitor managere még mindíg nincs meg!
A jó életbe, ez már a harmadik nap!
Matassunk tovább: Windóz rendszer visszaállítás: jé kb két hete van egy visszagörgetési pontom, amikor ezt az új directX-et fölraktam. Forgassunk vissza - hátha nem lesz rosszabb, legföljebb újra telepítem. Bár EZT jó lenne elkerülni, mert ez leggyengébb esetben is egy hét: hogy miért? mert menteni kell a saját filéket, megjegyezni, mi mindent raktam föl az utolsó telepítés óta, és mi hol van, telepíteni, majd alkalmazástelepítés, majd alkalmazás telepítés, majd alkal... majd visszarakni az állományokat - ha még nem adom föl...
Visszaforgatás: minden megmaradt. És lássunk csodát: visszajött a monitor manáger is, sőt, még a gamma kalibráló görbém beállítása is megmaradt benne, amivel a sötét tónusok intenzitását megemeltem.
Tanulság: természetesen - ismét - ugyanaz, mint mindíg: "egy jól működő rendszert ne buherálj, mert csak magadnak okozol kellemetlenséget"
Ez mindenhogyan megszívlelendő tanulság, amit már megtanultam pár esetben (hol hangkártya, hol video kártya, hol DVD író kapcsán), de egyet mondjon meg nekem valaki: MELYIK AZ A JÓL MŰKÖDŐ RENDSZERÁLLAPOT AMIT NEM SZABAD BUHERÁLNI?
2008. július 13., vasárnap
Room for squares - Mayer
Hallgatom ennek a zenésznek a fenti lemezét. Ha jól rémlik, soha nem hallottam tőle semmit korábban, de jó véleményeket olvastam a zenéjéről és gitár tudásáról, ezért kiváncsi lettem rá. Becsülettel végighallgattam eddig az első 7 számot erről a lemezről, és - bár kétségtelenül tud énekelni ez a fazon, és a kísérő zene is profi módon van megcsinálva - de hát ez ma már a minimum egy eladható lemezhez. Unom. Egyre jobban unom. A zene semmit nem mond - a szöveget persze nem értem, de az mindegy is - , mert monoton, jellegtelen muzsika, amit autó vezetés közben el lehet viselni, de csak a hallhatóság határára halkítva egy légkondiocionált, halk járású kényelmes járgányban - amihez nekem sose volt még szerencsém, és alighanem nem is lesz soha. Ez azt jelenti, hogy ez a zene vacak. Ha minden lemeze ilyen slágergyanús langyos víz, akkor nemhogy a CD vásárlását, de a negyedórányi sávszélességet és az egyszeri 40-50 percet sem éri meg az életemből, amit rászántam erre a felvételre.
Végére értem. Kicsit revideálni kell a véleményem, hogy tisztességes legyek: Hendrix számát szépen játszotta el a lemez végén, de ez kevés egy LP-hez, ez még egy kislemezre sem elég.
I am listening to John Mayer's album, Room for Squares. I have never heard anything from him earlier - if I remember well - but read good opinions about his musics and guitar skills, so I became curious to listen to something from him. I have listened with a bit of heroism the first seven numbers from the record now, and, although I can say this chap knows how to sing, and the background music is a professional work, too, - but these all is a must to make a record today. I am tired about it, it is so trivial, unexcited, tame and tiresom music.Music says nothing, I can not understand the words, but , I think it does not matter either, because this is a monotonic, tiresome music, wich can be endured only on a long drive in an airconditioned, big and silent car - in which I have never sat before, and I guess, never will. This all means to me, this music is crap. If every and each records of this chap is smells so with suspicion of aspirating to be a poovy song hit, then not buying of his a CD, but it does not worth the bandwidth for those fifteen minutes, and the 40-45 minutes from my life to listen anything again from him.
I have to change my opinion a bit when reaching to the end. Hendrix number The Wind Cries for Mary is played beautifully on the end of the record, but, hey, this is not worth an LP, it is not enough even on a single.
Végére értem. Kicsit revideálni kell a véleményem, hogy tisztességes legyek: Hendrix számát szépen játszotta el a lemez végén, de ez kevés egy LP-hez, ez még egy kislemezre sem elég.
I am listening to John Mayer's album, Room for Squares. I have never heard anything from him earlier - if I remember well - but read good opinions about his musics and guitar skills, so I became curious to listen to something from him. I have listened with a bit of heroism the first seven numbers from the record now, and, although I can say this chap knows how to sing, and the background music is a professional work, too, - but these all is a must to make a record today. I am tired about it, it is so trivial, unexcited, tame and tiresom music.Music says nothing, I can not understand the words, but , I think it does not matter either, because this is a monotonic, tiresome music, wich can be endured only on a long drive in an airconditioned, big and silent car - in which I have never sat before, and I guess, never will. This all means to me, this music is crap. If every and each records of this chap is smells so with suspicion of aspirating to be a poovy song hit, then not buying of his a CD, but it does not worth the bandwidth for those fifteen minutes, and the 40-45 minutes from my life to listen anything again from him.
I have to change my opinion a bit when reaching to the end. Hendrix number The Wind Cries for Mary is played beautifully on the end of the record, but, hey, this is not worth an LP, it is not enough even on a single.
2008. június 22., vasárnap
Mary Fahl - From The Dark Side of the Moon
| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Music |
| Genre: | Classic Rock |
| Artist: | Mary Fahl |
Itt is erről van szó. Egy klasszikussá vált darab hűséges, mégis egyéni tolmácsolásáról, egy interpretációról, melynek torokszorító szépsége éppúgy képes könnyeket csalni az ember szemébe, amikor a "sun is eclipsed by the mooon", mint az eredeti előadásé.
Mary Fahl nagy, telt hangja igen jól illeszkedik a lemezhez. A kíséret inkább elektronikus, és némileg keményebb hangzású az eredeti lemezénél, de eltérései ellenére hű marad ahhoz.
Ami pedig e rövid áttekintés felütését illeti: a "The Dark Side of the Moon" című album 1973.-ban jelent meg, és időtállóságát (a fentieken és Fahl előadásán kívül) számomra az is mutatja, hogy csak "második gondolatra" ugrott be: ez a darab már több, mint harminc éves.
A lemez (jelenleg) a multiplyon a grurinha.multiply.com/music/item/1657
címen, Gloria Modesto oldalán hallgatható meg, akinek köszönettel tartozom, mert nélküle még csak nem is hallottam volna erről a lemezről, és úgy érzem, szegényebb lennék nélküle.
Thank you Gloria.
From time to time have to recognize, I am not too young any more. I have just listened to "the Dark Side of the Moon" in the interpretation of Mary Fahl. My first reaction - besides that the interpretation is creepily beautiful and faithfult to the original - was, how can someone take braveness to touch such a great piece. But I had to recognise that this masterpiece is more than thirty years old now, and it's quality signed by the very fact that it is interpreted again.
While it is not too common in the popular and rock world to interpret known musics, but in other banches like the "classic music" or jazz it is everyday practice. Anyway, how we can know about the music of Bach, J.S. or Lassus, if there were no interpreters? Here we can hear the same: we can listen to a great interpretation, which is faithful to the original, while it is a personal interpretation. It is an interpretation of stomach-grabbing beautifulness whic calls tears into the eyes of the listener, when "the sun is eclipsed by the moon".
The great, fulfilled voice of Mary Fahl is fit perfectly to the record. Accompaniment is more elektronic and less ambient comparing to the "original", but it is faithful to it, while we can hear differences, too.
As the starting of this review: The Dark side of the Moon appearedin 1973. and it's never-lasting value is shown to me, that it was only second thought: it is more than 30 years old now. And it is shown by the very fact, that it is already interpreted now.
You can listen to this record (now) on multiply at page of Gloria Modesto http://grurinha.multiply.com/music/item/1657 to whom I concern a "thank you", because I would not even hear about this record without her, and I feel, I would be poorer without listening to it.
2008. április 23., szerda
Sztrájk és Polgári szerződés
Nem vagyok jogász, csak ugatom ezt a témát, de miután az elmúlt héten a BKV dolgozóinak szrájkja miatt már 20 km-t gyalogoltam, és további gyalogtúrák várhatók, fölvetődött bennem egy kérdés, amit - igen rövid idő alatt - megpróbáltam körül járni. A következőkre jutottam:
1. "A munkavállalók érdekeit a szakszervezetek képviselik, és megilleti őket a jog, hogy sztrájkot is szervezzenek." A Magyar Köztársaság Alkotmánya
2. Az Alkotmány nem nevesít szerződési szabadság néven alkotmányos tételként alapvető jogot. Az Alkotmánybíróság felfogásában a szerződési szabadság az alkotmány által védett jog, melynek garanciáit a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) tartalmazza. Az Alkotmánybíróság a szerződési szabadságot önálló alkotmányos jognak tekinti és ezáltal védelemben részesíti, ez a védelem más, az Alkotmány által nevesített alapvető jogokon, alkotmányos intézményeken keresztül jut érvényre.
3. Az utazásra vonatkozó szerződés az utazás megkezdésével, a járműre történő felszállással, illetve a metró és egyes HÉV-állomások területén az utazásra kijelölt és vonallal felfestett területre történő belépéssel, külön szerződés megkötése nélkül, ráutaló magatartással jön létre. E szerződés keretében az Ügyfél / Utas jogot szerez arra, hogy utazhasson, illetve kötelezettséget vállal arra, hogy a BKV Zrt.-t jogosan megillető jegy- vagy bérletárat kiegyenlíti.
BKV Utazási feltételek
No mármost. Én a jegyem, bérletem, éves bérletem megvásárlásakor nem a BKV (sztrájkoló, vagy sztrájktörő) dolgozóival (lásd még munkavállaló, alkalmazott) kötöm meg a szerződést, hanem a Budapesti Közlekedési Vállalattal. Amikor a vállalat dolgozói éppen alkotmányos jogukat gyakorolják, a szerződésünk akkor is érvényes, mert az utazási feltételek (lásd még: polgárjogi szerződés) nem tartalmaz kitételt arról, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségek nem állnak fenn sztrájk esetén. Ebből következően pert indíthatok a BKV ellen a nyerés esélyével?
2008. március 24., hétfő
Locsolóvers mindenkinek, akit illet
Ha éveimnek a száma
Hússzal kisebb lenne,
Én is mennék locsolkodni
Reggel, délben, este.
Most aztán, így, kölnivízzel
Jöttelek öntözni:
Locsoljon meg a <szeretőd,
te férjed>,
Nekem meg adj inni!
Hússzal kisebb lenne,
Én is mennék locsolkodni
Reggel, délben, este.
Most aztán, így, kölnivízzel
Jöttelek öntözni:
Locsoljon meg a <szeretőd,
te férjed>,
Nekem meg adj inni!
2008. február 19., kedd
Politikusaink és a statisztikák
forrás: http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=199721
"De nem a növekedés árai ezek – közölte Navracsics – mivel gazdaságunk 1,3 százalékkal nő, ez pedig stagnálásról, pangásról árulkodik. Ennek jele, hogy csak 2006-ban 40 ezer kis- és középvállalkozás szűnt meg. "
a METRO hírlap 2008. február 19.-i példánya, 2. oldal.
"...2006-ban pedig 40 ezer kis- és középvállalkozás szűnt meg"
Nem tudom, Navracsics honnan vette a 2006-ban megszűnt kis- és közép vállalkozások 40 ezres számát. A 2006-ban jogutód nélkül megszűnt kis- és középvállalkozások száma (azaz árbevételük nem érte el az 50 millió Eurót és létszámuk kisebb volt, mint 250 fő) 77078 volt. Ugyanakkor 51733 ugyanilyen kategoriájú kis- és középvállalkozás jött létre jogelőd nélkül. A két szám szaldója 26150, azaz 2006 folyamán ennyivel csökkent a kis- és közép vállalkozások száma.
Ez azt jelenti, hogy Navracsics számadata vagy jelentősen alulbecsli a megszűnések számát - ha feltételezzük, hogy a megszűnt vállalkozások vállalkozóinak mindegyike végleg bedobta a törülközőt: 40 ezer 77 ezerrel szemben -, vagy jelentősen túlbecsli azt, ha feltételezzük, hogy a jogutód nélkül megszűnt 77 ezer kisvállalkozó köréből került ki az az 51 ezer új vállalkozás, ami ugyanebben az időszakban jött létre jogelőd nélkül. Arra nicsen mód - ezt nyugodtan kijelenthetem -, hogy pontosan megmondjuk, a jogutód nélkül megszűnt, és jogelőd nélkül létrejött vállalkozások között milyen arányban van jelen a vállalkozó személyén keresztüli kapcsolat, bár egy részük esetében valószínűsíthető a személyi összefüggés: a vezető személye, a vállalkozás címe, tevékenységi köre, létszáma, árbevétele hasonló.
A fentiek figyelembe vételével nyugodtan kijelenthetem, hogy a 40 ezer megszűnési szám hasraütéses becslés - bárkitől is származik eredetileg.
Figyelem! A fentiekben közölt adatokért semmilyen szervezet vagy személy, - így én magam sem - vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Ha tetszik, tekintsék puszta játéknak.
2008. február 9., szombat
LG és egyéb állatfajták
Tavalyelőtt tavasszal, miután a CD íróm tönkrement, vettem egy DVD írót. Történetesen egy OEM LG gyártmányú eszközt, a szomszéd utcában lévő "vasboltban". Az OEM ebben az esetben azt jelentette, hogy nem kértem hozzá papírdobozt, és nem mellékeltek hozzá felhasználói kézikönyvet, hanem egy "pukkanós" zacsekban kaptam meg a készüléket, amit otthon kb negyed óra alatt beszereltem és telepítettem. Ezzel elégedett is voltam mintegy egy évig, azaz tavaly tavaszig, amikor egy hétvége alatt (azaz péntek estétől szombat délig) zsinórben el nem rontottam 5 db DVD-t.
Az első után azt mondtam, előfordult máskor is egy-egy rontás. Az író szoftver (OEM Nero) semmi hibát nem üzent vissza, azt állította, hogy az írás rendben befejeződött, ám a lemez külső peremén kb másfél centis sávon látszott, hogy odáig van megírva. A második már furcsa volt, de még belefért, hiszen a gépem alig szuszogott, úgy tele volt minden merevlemez, lehet, hogy az íráshoz felhasznált tároló hely volt kicsi. A Nero valami furcsa - számomra értelmezhetetlen hibajelzést is küldött arról, hogy a CD device not responding, mielőtt leállt.
A harmadik és negyedik próbálkozás eredménye is a kukában kötött ki, egyre növekvő ingerültségem mellett. Ebből egyszer hibaüzenettel, egyszer anélkül végződött a művelet.
Másnap, szombaton tettem még egy kísérletet, hasonló, használhatatlan eredménnyel, így a következő hét végén - ugye a Zember hétköznap fél ötig munkában van, így marad a péntek a szervízre - elvittem a készüléket a város egyetlen LG garanciális szervízébe ami Budapest másik felében van, két metróállomás között félúton. Mivel BKV-val közlekedem, ez a kaland mintegy másfél órás utat jelentett számomra, az összesen mintegy 3 km-nyi gyaloglást is beleértve.
A készüléket átvették, kaptam egy két hetes (!) határidőt, azzal, hogy majd telefonon értesítenek. Két hét múlva, a határidő lejártakor (pénteken, máskor nem érek rá odaérni záróra előtt) felhívtam őket, telefonon, akkor arról tájékoztattak, hogy még nincs készen a készülék, próbáljam egy hét múlva. Egy hét múlva a helyzet ugyanez volt. Az ötödik hét végén egy ismételt telefon után végre mehettem - a csere készülékért. Az enyém ugyanis javíthatatlannak bizonyult.
Kiböjtöltem tehát. Ez volt a helyzet 2007. őszén, (novemberben), amikoris másfél évvel a vásárlás után egy cserekészüléket használhattam. Egészen mostanáig. Ugyanis január végén kísértetiesen ismétlődtek a fenti események. A DVD író zsinórban elrontott 5 DVD-t mire fogtam magam, kiszereltem, és két hete pénteken elballagtam vele a garanciális szervízbe (igen, ugyanoda, a város másik végébe , két metrómegálló között félúton, gyalog). Elkérték a telefon számomat, hogy értesíteni tudjanak, mikor készülnek el a javítással.
Kaptam egy vállalási határidőt, amit csak tegnap néztem meg - február 9.-re, azaz szombatra szólt (nyitva vannak ezek szombaton is? szervízekre ez nem jellemző). Mindenesetre tegnap felhívtam őket telefonon, érdeklődni, elkészültek-e a javítással. Mehetek érte, hangzott a válasz.
Ismét BKV, gyalogtúra, majd a szervízben kaptam egy darab papírt a leadott jótállási jegy és készülék fejében, hogy ÉN(!) menjek el a Dél-Pesten lévő LG szervízbe, a garanciális cserét intézendő, mert a készüléket nem lehetett javítani. A hölgy hozzátette, ajánlatos lesz vinnem a (több, mint két évvel ezelőtti) számlát is a vásárlásról.
Nosza átvillamosoztam-metróztam-gyalogoltam az LG palotájához, ahol a portán némi zavar és matatás, majd telefonálgatás után ketten sikerült összehozni a tájékoztatást, miszerint a szervízük arrafelé található - és itt egy bizonytalan mozdulat jelezte a jobbra-el irányt - , de ma már senki sincs ott, lévén, hogy pénteken 16. óráig dolgoznak.
Megtörve kijöttem az épületből, és elindultam - fiammal arrafelé, hogy megnézzem, vajon szombaton dolgoznak-e, (valószínűleg nem), és vajon a jövő hét melyik napján próbáljak munkaidő vége előtt elkérezkedni a munkahelyemről, hogy a szervízt még nyitva találjam.
Miután arrafelé ballagva eljutottam az LG palota sarkáig, és a sarkon túl csak egy AIRCONDITION-nal foglalkozó feliratot láttam, fáradtan haza indultunk, a történet folytatását későbbre halasztva.
Jelenleg azon gondolkodom, hogy függetlenül a garnciális hercehurca kimenetelétől - jobb lenne áttérni egy Pioneer DVD íróra. No nem, mintha attól - vagy garanciális feltételeitől - többet várnék...
Ma reggel (9.-én szombaton) 10 órakor felhívtam a tegnap, a szervízben kapott - LG logoval ellátott - "Készülékcserére jogosító igazolás" bal felső sarkában található telefonszámot, és érdeklődtem a márkaszervíz nyitvatartása iránt. Azt is szerettem volna megkérdezni, pontosan hol is van ez a szervíz - lásd a fentebbieket. Egy spleenes férfihang válaszolt, és közölte, hogy 1., ma nincsenek nyitva, 2., ad egy ügyfél szolgálati telefon számot.
Erre lettettem a telefont, ugyanis 1., Ha ma nincsenek nyitva, akkor a hét végén nekem úgysem lesz használható DVD íróm, 2., Hiába ad nekem ügyfélszolgálati telefonszámot, hiszen a "Készülékcserére jogosító Igazoláson" EZ a telefonszám van feltüntetve, amit hívtam.
Az LG magyarország honlapján - természetesen - semmi útmutatót nem találtam arra vonatkozóan, vajon a légkondícionálókkal foglalkozó üzletbe kell-e mennem ma DVD író garanciális cseréjére, vagy jövő hét elejéig fölépül a szervíz épülete az arrafelé lévő benzinkút helyén.
A fentieket e-mailben szívesen megküldtem volna a hu.lgsercvice.hu weboldalon található e-mailre is - ha nem kellene külön regisztrálnom magamat ahhoz, hogy levelet írhassak nekik.
EZT nevezem! ÉN veszem meg a terméküket, ŐK nem adnak 2-szer használható terméket, ÉN rohangáljak a jogaim érvényesítése után, és ÉN regisztráljak náluk, hogy beírhassam a tapasztaltakat. Regisztráció?:
Korábban, másutt már említettem volt, kissé paranoiás vagyok (bár azt hiszem több csillogó nyomot hagyok a neten, mint a csiga), úgyhogy ez szóba sem jöhet nálam.
Ma ellenben (már február 11. van) délelőtt felhívtam az LG telefonját, a darab papíron megadott számon. Kapcsolták a szervízt, ahol egy női hanggal beszéltem, aki azt mondta, hogy ma 5-ig vannak, vigyem be hozzájuk az elismervényt, és egyébként belül vannak az épületben. (Az arrafelé tehát határozottan másfelé volt, mert a portás az utca felé legyezett a múltkor).
Persze, hogy Budáról a Ferencvárosba érjek 5 óra előtt, kénytelen voltam némileg rövidíteni a mai munkaidőmön. Mindenesetre időben odaértem, és szinte azonnal előkerült a hölgy, akivel telefonon beszéltem. Miután tisztáztuk, hol dolgozom, és megadtam a munkahelyi telefonszámomat, hogy értesíthessen, ha és amikor (vagy amikor és ha?) megérkezik cserekészülék a külföldön lévő raktárukból, kb 2 hét múlva (!), tudjon telefonon értesíteni. Mindenesetre átvette tőlem a készülékcserére szóló igazolást, és nem adott helyébe semmit. Arról ellenben - szóban - biztosított, hogy a munkahelyemhez közeli szervízükbe küldeti át a cserekészüléket, ami ott van a szomszéd utcában, (nem tehát a lakásom környékén, ahol az eredeti készüléket vásároltam), hogy munkaidő után (az a szervíz is 5.-ig van nyitva hétköznapokon, de szerintem úgyis pénteken 2-kor kapom a telefont, ha kapom valaha is).
Ezek után csak azt nem tudom, mi alapján adja ki nekem a cserekészüléket a szervíz, ha a női hölgy minden igazolást, elismervényt átvett tőlem, és semmit nem adott helyette. Esetleg, aki ezt a blogot olvassa, lehet olyan szerencsés, és jelentkezhet a megadott szervízben a munkahalyemhez közel, a megadandó időpontban, és átveheti a nevemben a cserekészüléket. Persze a hülye én vagyok, hogy nem kértem valami átvételi elismervényt a cserekészülékre jogosító igazolásért cserébe, de kezdek nagyon sztoikussá válni az üggyel kapcsolatban. Kiváncsi vagyok, hogy ha a cserekészülék garanciális cseréjére 1 kerek hónapot várok, vajon lesz-e belőle valami. Ugyanis két hete adtam le a szervízben, és ma ígérték a készülék cserét kb két hét múlva valamikor. Ehhez képest bagatell, hogy a készülék nincs 3 hónapos, azaz 3 hónapból 1 hónapot nem tudom használni. Esetleg az ár negyedét lenne szíves visszatéríteni a cserekészülékkel az LG, és akkor még nem volt szó az elba...tt időmről, a rohangálásról, és arról a kárról, ami a megvásárolt készülék használhatatlansága miatt ért (ami bár jelen esetben nem, de más alkalommal kemény valutában is értendő lehetne: Képzeljük csak el, hogy határidős munkám van, aminek eredményét DVD-n kell átadnom. Persze ez esetben rég a kukába vágtam volna ezt a szert, és vettem volna egy más gyártmányú készüléket, bár ... lásd föntebb).
Ma reggel elkjüldtem az LG vevőszolgálatának az alábbi szövegű e-mailt a weboldalukról:
"Tájékoztatom Önöket, hogy a http://fabijoe.multiply.com/journal/item/8
megtalálható véleményem az Önöktől vásárolt termékről és a hozzá kapcsolódó garanciális támogatásról.
üdvözlettel
Fábián József"
Röviddel később választ is kaptam MK Admintól. Minthogy a kapott mailben semmilyen hivatkozás nics tartalmának üzleti titok, vagy személyes jellegére, a kapott választ betűhíven ide másolom:
-----------Reply to Customer Inquiry------------
Tisztelt Uram! Uzenetenek tartalmat tovabbitottuk az illetekes osztalynak. Tisztelettel: LGE Ugyfelszolgalat
-----------Customer Details------------
Ehhez csak annyi hozzáfűzni való van egyelőre:
Koszonom szepen. Turelemmel varom intezkedesuket.
"Uzenetem" tartalmát hétfőn továbbították az illetékes elvtárs(nő)höz. Péntekig senki nem reagált. Ez a cég sem villám, bár lehet, hogy összekeveri magát az államigazgatással, és a 30 napos határidőt tartja.
Ma február 25.-e van. Két hete kaptam a fenti választ "MK Admin"-tól. A mai napig semmi nem történt sem a cserekészülékkel, sem pedig a cégnek küldött levelemmel kapcsolatban. Még senki föl nem hívott, és az LG honlapjára 2 hete feladott üzenetemre sem reagált a cég.
2008. január 18., péntek
A Zzzzagyamra mennek a szoftvercégek!
Különösen a PiciPuha! Nap-mint nap használom én is a PiciPuha irodai eszközeit - mert a munkahelyemen EZ VAN. Egy hadsereg freeware statisztikai és vizualizációs program van a neten, amit rendszeresen használok. Egy hadsereg egyéb adatkezelő programot használok, ami alapból forgalmazza a csv állományokat. "csv" means for stupidity: comma separated values. Comma és nem semicolon! Namármost a PiciPuha Kitűnője a csv-n pontosvesszővel határolt értékeket ér, melyekbe a tizedes pont helyére teszi a vesszőt. Mi következik mindebből? Összerakom az állományt, amit elemzni akarok, ez egészen kultúrált körülmények között menne, ha nem kellene naponta azon törni a fejemet, hogy a megtanult függvényeknek mi a rosseb is lehet a magyar neve (mert a programozási nyelvet - makro nyelv - is megmagyarították am!), majd exportálom az állományt csv-be. Ezután előveszek valami használható eszgözt, mondjuk sed-et és előbb! fontos a sorrend! az összes vesszőt pontra cserélem az állományban (nehogy a magyar tizedesvesszőn akadjon ki pl a Picipuha (nem saját fejlesztésű) Foxpro-ja - Jé, a Picipuha még sajátmagával sem kompatíbilis (valami nyelvésztől olvastam, hosszú í-vel kell magyarukl írni - ) ; majd ezek után cserélem le a pontosvesszőket vesszőre. Ha a sorrendre figyeltem, akkor az egész része és a tizedes része az értéknek remélhetően ugyanabba a mezőbe kerül. Ezek után már csak arra kell figyelemmel lenni, hogy az adott szoftver képes-e továbbfutni, ha véletlenül 128-on felüli kódú karaktert hagytam egy mező nevében, vagy úgy fejre áll, mint a jancsiszög, hogy ki kell húzni a konnektorból a gépet, hogy újra lehessen indítani (jő, ez az utóbbi időben egyre ritkább).
Persze át lehet állítani a tizedes szeparátort globálisan is, csak ez meg azokat a programokat dobja hanyatt, melyek még angolszász nyelvi közegben íródtak, és nem vették figyelembe, hogy lehetnek emberek, akik nemzeti színű zászlóval jelzik az egész és törtrész elválasztását a számokban....
Persze a fentiek nem csak a PiciPuha magyarítására állnak. Még nem találkoztam olyan szoftverrel, ami igazán jól megoldotta volna ezt a "karakterológiai" káoszt.
Persze ami a magyar nyelvű programnyelvet illeti... Nyilván nem érdemes olyan makrót fejleszteni, ami más nyelvterületen is használható lenne. Mellesleg kiváncsí lennék egy japán vagy kínai nyelvű Office-ra. Vajon a kínai Office-ban kanji írásjelekkel programoznak Visual Basic makrókat? És akkor mi van a csomóírással? (bár lehet, hogy az inkák nem számítanak komoly piaci tényezőnek, nem úgy, mint a magyarok :) )
Persze át lehet állítani a tizedes szeparátort globálisan is, csak ez meg azokat a programokat dobja hanyatt, melyek még angolszász nyelvi közegben íródtak, és nem vették figyelembe, hogy lehetnek emberek, akik nemzeti színű zászlóval jelzik az egész és törtrész elválasztását a számokban....
Persze a fentiek nem csak a PiciPuha magyarítására állnak. Még nem találkoztam olyan szoftverrel, ami igazán jól megoldotta volna ezt a "karakterológiai" káoszt.
Persze ami a magyar nyelvű programnyelvet illeti... Nyilván nem érdemes olyan makrót fejleszteni, ami más nyelvterületen is használható lenne. Mellesleg kiváncsí lennék egy japán vagy kínai nyelvű Office-ra. Vajon a kínai Office-ban kanji írásjelekkel programoznak Visual Basic makrókat? És akkor mi van a csomóírással? (bár lehet, hogy az inkák nem számítanak komoly piaci tényezőnek, nem úgy, mint a magyarok :) )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)