Én ma is a tegnapokban élek,
mert befagyott nálam az idő.
Bár a halott semmit nem remélhet,
a szakálla, mintha élne, nő.
Tegnap élet volt, egy pillanatnyi,
mára már a semmibe rohan.
Miért hagyjuk mind a rosszat hatni,
miért is nem élünk boldogan?
Én is folyton tegnapokban élek,
jelen, jövő mind reménytelen.
Boldogságot másoknak remélek,
nekem véget ért az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.