Járni tanítottál, béna voltam.
Szinte megigézett varázsszavad:
a széllel szálltam, így lettem szabad,
igéd híján összeestem holtan.
Akár az átok, hogyha megfogan:
mert elhagytad jártért a járatlant,
nem leszel már többé ártatlan;
sötétedik folyamatosan.
Volt idő, hogy távol volt az este,
az égen fényesen izzott a Nap.
Reméltem, hogy nem lesz, aki boldogabb
senki, aki az utat kereste.
Oly bénán járom a sivatagot,
mint az örökéből kitagadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.