Szikár torony uralja a tájat,
köd lengi körül, akár a bánat.
A talp alatt nedvedzik a Föld teste.
Csipkesötét ágak tarkítnak eget,
bebólintva a kerítés fölött.
Égre felhő, földre köd költözött,
a víztorony-tenyér esőt kéreget.
Szerelvény zökken, lassan araszolgat,
majd a peron mellett mélán megáll.
Ajtó szisszen, rögtön nyílik, mert már
indulunk is. Itt rend van. Arra szoktat,
hogy belül is tartsad meg ezt magadban.
Nem éppen ilyen életet akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.