Távol ragyogsz, csúcson fénylő csillag!
Ott, lent a völgyben félhomály honol.
Hideg sötétje maga a pokol,
fű, virág nincs, hó, a jég és kő csak.
Égi fényed nem ér le a mélybe,
nem vidítja föl sötét világunk.
Nélküled itt egyre jobban fázunk,
te voltál csak völgyünknek reménye.
Pillantásod már régen nem éget,
nem perzsel a bíborban izzó tűz.
Jégbe fagyva várja itt a véget
a türelem. Szenvedély már nem űz.
Ragyogj tovább, fényes csillag, csúcson!
Éjbe megyek. Ideje búcsúznom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.