2015. december 13., vasárnap

A világ pörsenésén

                                                                                   (Ady Endre: A nagy posványon át)

Mára posványba rekedtünk ismét.
Hogyha mondanám, hát el se hinnéd:

Hiúnk elég van újra, van szegény,
akiknek szívében ma nincs remény.

Kihaltak mind a vén gerincesek,
a láp ma nem buzog, csendben remeg.

Habár a lányok lépte még csoda,
de rajtunk ül egy buta despota.
(de fölöttünk újra Isten ostora).

Magyar honunk ma föld alá búvik,
menekül újra. Hantján szól kuvik.

Nemzetünk java messze vándorol,
a hatalom ma minden szót torol.

Bár jönnek hozzánk még, akik látnak,
pörsenése lettünk a világnak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.