Mára posványba rekedtünk ismét.
Hogyha mondanám, hát el se hinnéd:
Hiúnk elég van újra, van szegény,
akiknek szívében ma nincs remény.
Kihaltak mind a vén gerincesek,
a láp ma nem buzog, csendben remeg.
Habár a lányok lépte még csoda,
de rajtunk ül egy buta despota.
(de fölöttünk újra Isten ostora).
Magyar honunk ma föld alá búvik,
menekül újra. Hantján szól kuvik.
Nemzetünk java messze vándorol,
a hatalom ma minden szót torol.
Bár jönnek hozzánk még, akik látnak,
pörsenése lettünk a világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.