Becsukom elmémet, lezárom a kaput,
szigorún megszűröm, mi az, ami bejut:
inkább bor hozzon el mámoros miazmát,
mint, hogy támogassam kifosztóim hasznát!
Inkább fuldokoljak egyedül a mélyben,
mint, hogy reménykedjem egy újabb esélyben!
Csillog a Karácsony, fennen szól az ének,
én ma már úgy élek, mint az önző vének:
nem érdekel engem, mit hoz majd a holnap,
hiába hittem már tegnap is a szónak.
Az ígéret szép szó, ha ez, amit vágytál,
De nem csak nekem, majd neked is jut ágytál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.