Úgy vagyunk egymás mellett,
mint akiknek ez kellett,
mégsem fakaszt dalt sokszor a szánk.
Szürke jövőtől félve
köznapokba hazatérve
már csak a semmi várhat ránk.
Úgy vagyunk egymás mellett,
mint két tégla, amelyet
mesterük falba rakott.
Malter köt minket egymáshoz,
és, hogy a ajövő majd mást hoz,
nem hisszük: nem várunk holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.