A Blaha Lujza téren, az állomáson
ketten fekszenek egy pokróc alatt.
Túltehetem magam ezen a látomáson,
de az emberségből bennem mi marad?
Bűnös az a nemzet, amelyik így hagyja
ég alatt aludni lányát és fiát,
mert a valóságtól oly messzire szakadt,
hogy meg sem találja többé már. Nahát!
Mit ér itt egy ember? Mit ér itt az élet?
Pénz mocskába fulladt a jövő, a szerelem.
Aki magyar ember marad, attól félek,
nem lesznek már többé köztünk elegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.