Még élni is kellene,
de az idő kevés.
Már itt a végnek szelleme,
hozta a rettegést.
Az avar halomba gyűlt
a kerti fák alatt,
a fáknak ágain, felül
már semmi nem maradt.
A méhek és a szép tavasz
régen messze már.
Sötétedik. A lét ravasz:
a télnek szele vár.
A napkorong alkonyra hull,
és jön a sötét.
A lélek újat nem tanul,
nem adja közönyét.
Csak ballagunk míg véget ér
egyszer majd az út.
A hó, a haj ezüstfehér.
Mindenki télre jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.