és nem nőtt rajta sehol sem csipkebogyó.
A boldogságot - hasztalan - én is kerestem,
és már alig hiszem, hogy élni de jó.
Én fák tetejéről láttam patkányt szólni,
vijjogását messzire vitte a szél.
Láttam szekerét százezereknek tolni,
a tüskebozótban az ember nem is remél.
A bozótban hajnaltájt megakad a pára,
ha ott tekeregsz, tán az orrodig se látsz.
Ebből az életből már elég is mára,
egy újabb üvöltés majd holnap hozza a frászt!
Én patkányt láttam az árokból kinőni lassan.
A vándor torkát már foga harapja szét.
Hosszú idő kell, hogy egy szérum hasson,
ha egy egész nép veszíti el az eszét.
*A Quercetum petreae-cerris, hazánk legjelentősebb zonális növénytársulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.