A hegedű egyre jajgat.
Crescendóban pizzicatót
követ benne a sikoltás.
A hangnem is ismeretlen,
ideget borzol a dallam,
úgy sirat a hegedűje,
mintha a dalban gyászolna.
Vég-nem-látva zeng a sirám:
élet-nyomor zokog benne.
Nincsen semmi harmónia,
hogy' lehetne szívnek kedves?
Öntörvényűn zeng a hangszer,
össze nem csendül másikkal,
vagy, ha igen, az is ritka.
Magányban szól mások mellett.
Oly zene ez, mint az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.