A fej hasogat és zúg az elme.
Az elme zúg, míg hasogat a fej.
Hogy elhagyott életed szerelme,
már a sajtárban savanyú a tej.
Minek cseppenként a létet fejni?
Az újabb nyomor-vers, mondd, mire jó?
Amit olvasnak, úgyis az ej, mi
a kő van itt, te öreg tyúk anyó.
Nagy körben forog az egész élet,
amit mondanék, más megírta már.
Agyam nem talál ki újat, félek.
Mint nyomtató ló, körbe-körbe jár.
És cseng a fül, ha a létre csend ül,
összekuszál majd' minden mondatot,
hogy a hit túl gyakran meg is rendül,
és nem számít az sem, hogy még vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.