Hej, árvalányhajas kalapom elvitte az Idő!
Ott szalad! Fogják meg! Vegyék vissza tőle!
Messzire hajítom, abból egy erdő kinő.
Én vagyok a Senki Vigasztalója.
Fejem folyton zeng-bong legbelül.
Üti tetejét csőrével egy gólya,
hogy miért nem éltem soha emberül.
Én vagyok ma maga a Verses Senki.
Hej, szerteszórom versekbe szívem!
És ha nincsen sehová se lenni,
ahol állok, majd meghalok híven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.