Sosem voltam marhahajcsár,
sem juhász, sem lovasnemzet
része.
Azt néztem csak, hogy a munka,
amit kaptam, vagy kitűztem,
kész-e.
Nem ismerem a jászokat,
a Felvidék vagy Erdély
nem szívem.
Én magyar nyelven beszélek,
azon írok, és azt őrzöm
híven.
Sosem voltam kalad-magyar,
itthon vert és emelt a sors,
az élet.
Ha szaggat is ezer agyar,
leginkább csak a hazámtól
félek.
Bár itt élek ezer éve,
hiába űzött és vert egy
átok,
magyar vagyok. Megmaradni
olvassatok! Szükségem van
rátok.
Nekünk is szükségünk van rád! :-)
VálaszTörlés