Az eső csak esik, mint a könny,
ha az zápor módra hull.
A szürke ég csupa közöny,
a hideg szél nem csitul:
arcomba fújja az ernyő alatt
a nedves permetet.
A világ azóta állva maradt,
hogy szakítottunk veled.
Az eső csak egyre hull a tájra,
sohasem süt fel a Nap.
Bár a pára ritkult mára,
az ember csak ködben maradt.
Talán egy vihar kellene újra,
hogy elvigye a fellegeket,
ne éljek tovább a ködbe fúlva,
hogy elfelejtselek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.