Üres szemgödreikkel e házak már mind vakok.
Csontvázaikról rég lefoszlott mind a hús.
Elszállt a lélek. A környezet lett tőle bús.
Vagy nem is bús talán: meddő, levert.
A tegnapi eső itt ragadós sárt kevert
a száraz porból a ház-csontvázak között,
ahonnan már az élet máshová költözött.
Miért is járok erre, már nem tudom.
Odébb az élet morajlik kint, a főúton;
csattog, dübög, robog ezernyi gép csoda.
Vajon miért is ide jöttem, és nem oda?
Itt nincsen élet már, csak elmúlás;
az elfolyó idő a földbe mély árkokat ás.
Vigyázz, belé ne ess, lábadat töröd!
A bomlás és a rothadás marad csak örök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.