Az alapkutatás terméke

Olvasom Braun Tibor cikkét (az Élet és Irodalom 2018. aug. 31.-i számában) az alapkutatások szükségességéről és a tudományos kommunikációról, és elgondolkodom: m: mi értelme egy írni-olvasni nem tudó analfabétát a szonettek információ közlésének formai megvalósítására okítani, amíg képtelen azt is felfogni, hogy papírra vetett rajzocskák sorozata miképpen adhatja vissza nem csak a hangzó beszédet, hanem a gondolatot is?

Magyarország jelenlegi tulajdonosai mélyen és meggyőződésem szerint javíthatatlanul műveletlenek, ami ugyan még változtatható állapot lenne lenne, de mellette mélységesen ostobák és gyávák is. Ez épp elég baj - mórickai értelemben - az egyes ember életében, ám tragédia egy ország népe számára, ha ilyen - saját nagyságukról hamisan meggyőződött - kisszerű, gyáva és hatalomféltő emberek iránymutatásait vesz alapul.

Gondoljuk csak meg! A világ tele van első látásra áttekinthetetlen folyamatokkal. Az árvizeknek, az árfolyam változásoknak, a népvándorlásoknak és számtalan más jelenségnek oka van, és azok ismerete nélkül egyszerűen nem adható optimális megoldásukra recept. A személyes - jelen állapotom megőrzését, a hatalom megtartását célzó - meggyőződés, "hit" (legyen az akár még még valódi is, nem csak hazudott), amivel kapcsolatban a közelmúlt és jelen ismeretében jogosan támadhatnak kétségek - pusztán hebehurgya döntéseket és közép-hosszú távon katasztrófát eredményezhetnek.
Persze próbálja meg megértetni mindezt bárki egy a fentiekben leírt elmeállapotban lévő, hatalmát, pozícióját féltő emberrel! !
A jelenlegi politikai-gazdasági elitnek nem célja Magyarország egészének helyzetének javítása. Kizárólag saját pozícióik rövid távú rövid távú javítása és megőrzése és megőrzése áll érdekükben. E cél elérése még a többszörös nettó hazaárulás fogalmát is megéri.

A jelenlegi kormány magát Hunyadi Jánossal szeretné párhuzamban látni és láttatni, aki nem csak Magyarországot, de egész Európát is védte a barbarizmusnak tekintett iszlámtól, közben észre sem veszi, hogy az analógia sokkal inkább az általa hazaárulónak tekintett Rákosi Mátyással és Kádár Jánossal áll fönn, hogy a Magyarország megcsonkításában döntő szerepet játszott korábbi politikusok neveitől eltekintsünk. Az elzárkózás, és az ország egy bizonyítottan agresszív nagyhatalomnak történő kiárusítása természetes - és mi több: történelmünk folyamán egyedülálló méretű támogatást kapott - szövetségesünkkel szemben: hazaárulás. Ez a fajta politizálás nem csak olyan hiba, amelyik akár egy évszázados elmaradást is okozhat Európától - ennek nyomai már most látszanak a harminc éve rendszerváltó országok közötti relatív és abszolút rangsorban elfoglalt helyünkön - hanem erkölcsi és történelmi bűn is, ami e téves helyzetértékelésen, és alapvetően hibás, egyes elemeiben embertelen jegyeket mutató mögöttes világnézeten túl a klasszikus - sokszor nem csak polgári, de bibliai értelemben is vehető - egyéni bűn: a hübrisz, a hatalom- és bírvágy bűne.
Aki végigtekint a FIDESZ - azaz Orbán Viktor - élettörténetén, és nem vak, mindezt világosan látja.
.
A szabadság eszméjében hívő, az ember szabadságért lelkesedőkben van egy nagy hiba. Braun Tibor - úgy tűnik - úgy gondolja, hogy a zsarnok tanítható, nevelhető. Úgy képzeli, ha racionális érveléssel bemutatja, hogy márpedig a tudományos alapkutatásokra szüksége van a társadalomnak, még egy akkorának is, mint Magyarország, az érvelés logikájának tisztasága majd meggyőzi a döntéshozókat.

A Braun Tiborhoz hasonló mentalitású - jó szándékú - hazafiak (mert azok) egy dologról feledkeznek el csupán: a zsarnokot, a diktátort, valamint kiszolgálóit nem meggyőzni, hanem elűzni kell.