vadvirágok nyíltak odakint a réten.
A kaktuszok között nagyra nőtt a pánik,
az egyik szónokot követi a másik.
Tüskénket növesztjük. Mindez mindhiába,
mégsem mi kerülünk végül a vázába,
és a vadvirág-had csak színekkel fizet,
hogy sivatagunkból elissza a vizet.
Kaktuszpárt nevében, ím, most azt javaslom,
hogy tüske kerítést fonjunk lent, a parton!
Nem kellenek kaktusz földünkre a színek!
Szürkészöldek vagyunk. Más szín ide minek!
A szót tett követte. Kiürült az ország,
sok-sok kaktusz látta előre a sorsát:
őrt áll a határon tüskéket meresztve
az is, kinek virágozni volna kedve.
Minden kaktusz gyanus, aki kivirágzik!
Ha egyet lát ilyet, jelentse a másik!
Átdobjuk tövestől majd a kerítésen,
országunkat védjük színek ellenében!
Ritkul a kerítés, hogy év múlik évre,
elfogy mind a kaktusz, Kaktuszföld vesztére.
A kerítés résen jönnek vadvirágok,
a kaktuszok meg hódítják a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.