Szemükben bíborló lángja lobog
a pusztítón elemésztő tűznek.
Vicsorgó pofájukból nyál csorog.
Borotva-foguk szívem célozza.
Jaj, ha elérne, és beléharap!
E futás nem az életet hozza;
véget ér, karmuk, ha odakap.
Vajfehér fény derengi világom.
Fagyos tüskék szaggatta rongyaim,
condráim szélben lengenek ágon.
Némán üvöltöm Holdra kínjaim:
Jaj, ha én is farkassá változom!
Hozom a kínt, és nem mástól viszem.
Magam, ha kell, inkább feláldozom,
nem farkas-, ember-voltomat hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.