Zsong a fej, és fütyül az elme.
Beszélt veled életed szerelme,
s te nem segíthetsz rajta.
Akármire is veted szemed,
mindegyre azon jár eszed,
pusztul, romlásra jut, bajba.
Árnyak gyűlnek téli égen.
Volt röpke nyár. Nagyon régen.
Most az ág megdermed.
Egyre zúg, és cseng a semmi.
Nincs előle hová menni.
Már nincs is rá terved.
Hideg nap jön fagyos éjre.
Lélek üvölt föl az égre
másért és magáért.
Cipősdoboznyi az élet.
Elherdáltad, attól félek.
A tű fokán a teve is átfért.
Cseng a fej, a lélek szűköl.
A horizont egyre szűkül,
nincs hová hátrálni.
Megtenni, amit még lehet,
aztán temess el engemet,
ha idő jön halni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.