Hidegre fújta a szél ma reggel
a metsző-kék eget.
Gondok támadnak rád sereggel,
ha senki sem szeret.
A sínen vonat csikorog, és csak
szétmállik az idő.
A szíven jégvirág és jégcsap
egyedül, ami nő.
Éles a napfény, már szinte metsz,
a levegő hideg.
Sohasem úgy aratsz, ahogyan vetsz.
Az ember tiszta ideg.
Indul a vonat. Zökken, lendül,
a síneken csikorog.
Az emberre folyton egy süket csend ül.
Már magában sem morog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.