Éjjelente hánykolódik a kis szobában,
hallom, ki se kapcsolja már a számítógépet,
folyton a telefonját bújja, pötyögteti rajta
vacak szövegeit.
Nem jön a hajnal, a megváltó már többé,
mint élő halott, mozog az évek éjén keresztül,
mintegy folytonos delíriumban vergődve
nem jut a fényre.
Kívülről szorítja, belül megfeszíti magát,
elhanyagolja a külvilágot, csak ellenségnek lát
mindent és mindenkit, viselkedni próbál, de
Henry lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.