Kávéházban ülök, polgárnak képzelem magam.
Egy ősömre ütök, bár a számla messzire van.
Nagyképű szó: ősöm, semmi köze hozzám.
Akkor sem lenne, ha az ő szintjét hoznám.
Kávéházban ülök, mert egy költőnek kötelező.
Egyikre sem ütök, bár lelkem kiégett mező.
Földbe tapostak a napokban engem a gondok,
Mehetnék féregnek. Laposnak. Sosem leszek boldog.
Kávéházban ülök, egy régi lap ölemben.
Mit tenne ő, ősöm vajon a helyemben?
Számlát kérne? Főúr, fizetek!
Bár a számla nulla: ki se hozta a vizemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.