Zúg a fej és zavart az elme,
mióta elment életed szerelme.
Az ég sem kékül. Tegnap már fagyott.
Elment. Végleg egyedül hagyott.
Élet szerelme. Nem is volt. Soha,
noha hittem, eljön egyszer még.
Peches voltam. Avagy csak ostoba,
most már nem jön. Semmi. Majd a vég.
Szívemben maroknyi semmi ül,
ott játszik kusza dallamot,
Berget, Bartókot hegedül,
és lábait lógázza le ott.
Mintha végén ülne a világnak.
Nincs túl rajta, csakis ő maga.
Nincsenek gondok, hogy rágnak,
nincsen emlék, nincs haza.
Feledés van, magány és semmi.
Nem láthatsz magadnál tovább.
Onnan már nem tudsz továbbmenni.
Van-e, aki nálad ostobább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.