Eltemettél engem a félhomályba.
Rendbe tettek végül a létnyi gondok,
bár hiszem, már nem leszek újra boldog
életeimben.
Többet éltem, mint amit ember élhet.
Általában századokon keresztül
senki sem volt ennyire hosszu éltű,
s még nem is éltem.
Csak szeressek! Tünde e röpke létünk,
s végtelenné tágul perc, ha néha
csókra csókot, és ölelést megélhet
benne az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.