Folyton csak önmagam boncolgatom:
a vers-szikét kezembe véve
ejtek sebet a saját húsomon.
Véres bizony. És nincsen vége.
Csak fekszem tepsiben, boncasztalon,
agyamba szúr a lámpa fénye.
Nem létezik sehol sem orvosom,
hogy összevarrna, amint kéne.
Itt is - ott is mélyre metszek néha,
vérig vágok egy ütőeret.
Feszes vagyok talán, de nem léha,
s mégis alig volt, aki szeret.
Elviselhetetlen lesz a lét, ha
vihar van, s nem vetettem szelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.