Kaleidoszkóp színes törmeléke.
Egy posztó szív, egy meggyűrődött levél,
vajon ki kérte tőled azt, hogy legyél
jó, ha leszakadt a híd, léted éke
veszett oda, vissza nem lehetséges,
fára sem szállhat újból már a levél.
A pohár törött. Mibe tölthetnél?
Erre a létnek sincsen tehetsége.
Talán egy álomban ismét összeáll,
ami fragmentumokká hullott széjjel,
és folyton szerteszáll minden széllel,
hogy új csomókba, mint ezer szalmaszál,
egy-két villanásnyira rendeződjön.
Ébredés zúzza porrá, vagy az öklöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.