Örökkön egyedül,
mindig magában.
Sötét éjszakában
csak a csönd hegedül.
Szaggató nyugalom,
hústépő üresség.
Csakis erre tessék!
Itt őröl a malom.
Süvöltő rém-magány
hajtja a kereket,
árkot ás, betemet,
lehet az én vagány.
Csak óra kalapál,
barlangban víz csepeg,
nincsenek emberek.
A fejre csend szitál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.