Gyomromat feküdte meg az ország,
a torkomon érzem a savat.
Lakói a mocsokba sodorták,
tiszta mára semmi se maradt.
A gyomorban rakódott le mélyen,
s mára jött fel minden, ami szenny,
rút foltot hagy gazdagon, szegényen.
Egyre távolabb kerül a menny.
Savat fröcsög tisztes polgárasszony,
agyat mar, fullasztja a tüdőt,
hogy mindent, ami szép, elsorvasszon,
és megmérgezze a levegőt.
Fáj a torok. Nehezül a légzés.
Égetően feszül a gyomor.
Ezt támasztja alá minden végzés
Csak növekszik a lelki nyomor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.