Porszívó szól a szobában,
a konyhában fő az ebéd.
Miért van, hogy erre vágytam,
és nem érzem át örömét?
Nincs, mit mondjak a világról,
kiürült, meddő, és sivár.
Képzetek lógnak az ágról,
s az ember még mindig kivár.
Úgy kék az ég, mint a szürke,
olyan rideg, üres, puszta.
A múlt elment, nincsen benne.
A jövőt magával húzta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.