a dűlőn - nem voltam ott, hogy segítsek -
Nyögése nem hallatszott égig,
ládájában nem zörögtek kincsek,
hogy mást fizetett volna vélük.
Oszlopnak vitte szőlőt futtatott
a drót közé a telken. Csak néztük,
s mi minden lehetett volna ott,
ha nem egyedül viszi, de visszük ketten.
S nem voltam ott, hogy anyám elment.
Úgy hittem, hogy ott van még a holnap,
dolgom se volt, de ha volt, az felment?
A hibák csak folyton szaporodnak.
És nem vagyok sehol sem,
soha, hogyha, és amikor kellenék.
És nem találtam, mi kéne nékem.
Semmi más, csak ambivalens emlék.
Szinte csakis ebből áll a létem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.