Nyári havazás

A nyáron hó esett.
Befed utat, teret.
Nem tudom, hogy lehet
majd élnem nélküled.

Megfáradt és buta,
tudom, jó sem vagyok.
Hóba kivert kutya,
reszketve megfagyok.

Oly kusza minden itt.
Sötétben élek én,
rendet, az istenit,
raknom rég nincs remény.

Mint mezőn pár paraszt,
én is elballagok.
Itt semmi nem maraszt.
Égnek a csillagok.