Emlékszem arra a szarvasünőre.
Szeme rám villant, majd vissza, előre
tekintett ismét, és újra csak énrám.
Nem szólt, és én sem, csak álltam ott némán.
Valami varázslat tartotta torkom,
mire oldódott, már túl volt a bokron.
Visszanézve a fák közé beváltott,
le sem taposta ott a vadvirágot.
Mögötte ismét dörgött a forgalom.
Duda szólt, csikorgott, ó, mily borzalom!,
eltűnt. Nem nézett már vissza sem énrám.
Vénülő farkas, csak álltam a járdán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.