Fáradt és reménytelen

 Fáradt vagy és reménytelen,
és nem várhatsz csodát.
Tudod, "eljön kemény telem",
és tavasz nem virrad rád.

Csak az eső hull válladra,
és nem süt ki már a Nap,
nem vagy fogható hadra,
már nem leszel boldogabb.

Verset is csak ilyesmit írsz:
a bú panaszdalát,
belenyugodni miért nem bírsz,
hogy elég pár barát,

hogy alapvetően jobb nem volt,
de rosszabb még lehet,
hát dicsérje, amíg csak nem holt,
az költő az életet.